Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Békülj ki az Etussal. Párizs, 1926. XI. 2. a csomag napján. Kedves Lucie, leveled nagy derültséget keltett szivemben az istenek között. Annyira, hogy az 1 dollárt 10-nek néztem. Mit gondolsz kérlek, mit mondanak erről az Írástudók, akarommondani a psichoanalitikusok ? Ne törd rajta eredeti színét váró fejedet, úgysem fogod kitalálni. Legalább a nagynéni irna! De csak én írok. Verset. Az meg a kutyának se kell. Az összes szamár anyaszivek belédköltöztek. Ki a fene, azaz modern költő hord jäger-inget? A szalámi remek, igen okosan használom fényűző és nőhódító céljaimra: a bunda alatt hordom a küldött 97 példány Pesti Naplóba beburkolva s igy már nemcsak hogy a tejesasszony, hanem ismeretlen északi szerelmeim is csak a legritkább esetben tévesztenek össze sétapálcámmal. És a lakkcipő ! Képzeld a Sándor Kálmán azt mondja, hogy a Duvalnál nem vesznek föl mosogatni, ha szmokingban jelentkezek. Látod, milyen helyzetbe sodortál? Add vissza az asztal teritőm, amit adtam és örök harag. És én nem is bántottalak téged. Biztosan komoly fenyegetésnek vetted, hogy a stilustalanságról akarok irni neked. A franc már kijutott a föld gravitációs vonzerejéből és most az űrben lebeg. Én meg nézem. Én nem lebegek. Én le vagyok sújtva. Nekem portugál szardiniát küldenek Pestről. De csak tovább ezen az uton. Jövőre az Északi sarokról fogsz kókuszdiót küldeni Afrikába. Esetleg a Szaharából fürdővizet a Missisippihez. De azért szerettelek volna összecsókolni. Alapjában véve semmire sincs szükségem, a következőkön kivül: 1. Még havi 10 dollárra 2. Régi szeretőmre 3. A Carte d'ident itère és 4. Még havi 300 frankra, ha a 10 dollárról nem lehet szó.