Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)
Levelek
nod, hogy válaszolhass. Nem is igen volt érdemleges mondanivalóm, bár az ujjak állandóan motoztak fejemben, mégsem akartam pozitiv eredmények nélkül elédállni. Amit itt elmondok néked, az sem végleges, de érdemes hacsak a magam számára is így írásban meghámozni. Természetesen elsősorban ,,a versről általában" van szó, illetőleg az új módszerű versekről s egyidejűen de különválaszthatólag az általam ismert verset-produkáló személyről, tehát magamról. Ne félj, már nem nyafogok, hogy jó-e avagy rossz-e a vers, és hogy csudaszép-e vagy csak gyönyörű. A magamrahagyottság oly sokat segített rajtam, hogy Fényes bácsi még meg is rökönyödik tőle, ha leméri. 1. A romantika — mely Bécsben még lényeges alkatrésze volt érzéseim és ebből következően gondolkozásom struktúrájának elillant belőlem s ami még megmaradt volna, azt akarattal fújtam széjjel. Azaz semmi sincs, amit megokolás nélkül leírnék, csupán azért mert tetszik, vagyis a „nekem ez tetszik, tehát" kategóriájából kivontam mint elsődlegesen, (tehát csupán) használandót, a „nekem ez tetszik és megfelelő, tehát" kisebb kategóriáját. (Ez kisebb kategória s így érvényes rája nézve is az anyagkategória törvénye, tehát nem mond ellene semmit az, hogy ezáltal tulajdonképpen szintén érvényesül a „nekem ez tetszik, tehát" mely így nem a verselemok felhasználásának módjára, hanem a mód kiválasztására vonatkozik... s igy aztán lehet folytatni a végtelenségig mértani sorban, melyben a tényező a két kategória.) 2. Ezek után természetesen arra törekedtem, hogy minél tényszerűbben fejezzem ki az elmondandót, még pedig a szimbólumi lehetőségek kizárásával, vagyis hogy az elmondott tény minden mellékgondolat kizárásával jelentse az érzést, ami által — a forma és tartalom azonossága folytán — a mondanivaló is módosul annyival, hogy pontosabb, tehát mondanivalóbb lesz, azaz a vers léte szükségesebb s maga a vers versebb. (Felfokozott életigenlés és megnőtt alkotóerő. Lásd Einstein: Annak az erőnek bizonyos része, mely a fénysebességnél nagyobbat ád — ) A konstruktivizmus a tárgy és tényszerűséget hirdeti. Do van e f?y ( 8 valószínűleg több) magyar népdal, melyet itt Zarathusztrai magányomban állandóan fuvok: Nagy kallóban egy torony van — Közepében egy óra van — Köröskörül aranycsipke - Rászállott
