Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

élő, mert aki olvassa, az elfeledett szebbik szivének énekét hallja. — Ugyan ilyen joggal azért is megtámadható, mert nem hexameter, hiszen a hexameter szabályait nem veszi figyelembe, sőt azért is, mert nem másodfokú kótismeretlenü egyenlet, hiszen annak szabályait sem veszi figyelembe, tehát fölrúgja és fütyül rájuk. Nekem semmi közöm a szabályokhoz, annál is inkább, mert a szabály arra való, hogy könnyebben megtanulja az ember az illető dolgot, és nem arra, hogy a fejlődést megakadályozza. Előbb jön József Attila, aki verset ir, aztán jön a tanár, aki a tanítás megkönnyítése végett megállapítja, hogy a József Attilaversnek a szabályai pedig ezek és ezek. Azután jön másvalaki költő és a periódus megismétlődik. De akkor a verstani szabályok kibővülnek a József Attila vers-szabályaival, ahogy a zene szabályai kibővültek Wagner után a wagneri zene szabályaival. Szabályokat csak meglévő valamikről alkothatunk, tehát csakis arra^ vonatkozhatnak, amiről megalkottuk őket. Amit Kassákról irez, az a te külön értékelésed, mely nem egyezik az enyémmel. Pedig Kassáktól én igen távol állok, mondhatnám nincs hozzá semmi közöm. Éppen ezért beszéltem az előbb annyira öntudatosan József Attila-versekről és nem pl. szabad versekről. Az őrültségről, zsenialitásról és szimulálásról irt mondatod, remek, találó és vele teljesen egyetértek. Azonban nem áll, hogy Ady-verset verejtékkel sem lehet irni, mert igenis lehet. Mert az Ady-vers szabályai már ismeretesek, tehát csupán alkalmazni kell őket. Ellenben nem lehet véres verejtékkel sem Ady-költeményt irni és Kassák-költeményt se. Ez azt mutatja, hogy a szabályok csupán a külsőségekből szublimálódnak, annál is inkább, mert a költészet, a versszerűség olyan finom és misztikus valami, hogy mással — (mint végeredményben minden) - mint önmagával ki nem fejezhető. A te rádiód csak Budapestet adja néked és én Bécsben vagyok. De tudok én egy módot, hogy engem is hallgathass: végy, alkoss egy rádiót és a te szivedre és én kristályaimat, lámpásaimat odaadom hozzá, hogy mennél erősebb legyen és meghallhasd a csillagok enyhe fényét és hogy meghallhasd, hogy milyen szelíden hajlik a földre az ég. Hogy hangokban hallhasd azt, mit látsz és ami messzire van. Etust csókolom Ödönt üdvözlöm Szervusz A