Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

nebb, annál nagyobb a befutott út és annál frissebb a pihenés friss levegője. És mennél messzibb jár valaki a többiek előtt, annál közelebb van hozzájuk, mert visszafelé ut nincs, csak előre, és mennél nagyobb utat fektet le valaki előrefele, annál biztosabban és igy gyorsabban halad utána az okos és szerető testvér. És én a kitárt karokkal elölszaladó, nem azt figyelem, hogy a hamarabb futás nagyobb és mennyivel nagyobb port ver föl az utánam jövők magasztaló sugaraiban a csillogásnak, hanem arra ügyelek erős és bátor szívvel, hogy merre kékebb az ég frissesége és hol veri vissza csengőbben az ember kiáltását a mindenre boruló azúr. Már tiszta gondolategységgel tudom, hogyha én közvetlenül társaimhoz kiáltok, akkor csak a legközelebb állók hallják meg. Ezért kell, hogy szavunkat magosba dobjuk, csak föl, csak föl és ne más mellékirányba, mert a kékség rugalmas domborulatáról ezerszeres ajándékokkal gazdagon hull vissza az emberek szivébe és mindegyikébe. 2. Hogy ez nem vers. Ezennel ünnepélyesen kijelentem neked, hogy én nem verset akarok irni, hogy én nem törődöm azzal, hogy az én csókomat és ölelésemet vájjon tűzhányónak, egy gyufaskatulyának, vagy éppen csóknak nevezik-e. Én nem azért csókolok, mert csóknak nevezik és nem azért, mert az erkölcsös vagy erkölcstelen és nem azért csókolok igy vagy ugy, hogy a szabályokat betartsam vagy hogy másoktól különbözzem, tehát ne tartsam be. Nem állitom, hogy vers, amit küldtem, de tudom, hogy költészet és állitom, hogy Pósa bácsi verse vers, mert megfelel a múltban élt versekről vett szabályoknak, de nem költészet. A vers lehet költemény is egyúttal, a költemény is lehet vers egyúttal, de értékére soha nincs befolyással az, hogy — ha tényleg költészet — melyik kategóriába soroljuk. Ez éppen olyan, mint mikor a falubéli vargák vitatkoznak, hogy a tyúkszem számára milyen bővítést toldjanak a felsőrészbe ilyen és olyan esetben és történetesen a nap teljes fényében megjelenik egy tiszta, szép, tökéletes tehát meztelen ember, akkor azt mondják: íme, ez vargának tehetségtelen, mert fogalma sincs arról, hogy mi a tyúkszem. Ne hallgassuk meg őt, mert valószínű, hogy igaza van és ha mindenki őt követi — éhen halunk. Meg aztán, hátha mi is levetjük cipőnket és akkor bütykeink kilátszanak és mit szólnak majd kedveseink, ha a vasárnapi harangszó közben észreveszik ? — És mondhatnám azt is, hogy a küldött költemény vers, mert ritmusa