Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

összeütközésbe a finánccal, tehát a fennálló társadalmi rend képviselőjével. A 9. és 10. sorok gyöngék nagyon, mondhatnám roszszak, de a vers további logikai menetébe beletartoznak. A felcser szimbolikus, a kormányzó hatalom, mely mindent meg akar gyógyítani s közben rabol (farkasok fészke) holott mi éhesek vagyunk és nem akarunk fakirokként tűrni, szenvedni, lemondani ( = halni). A magyarázat a két sorra talán nem egészen elfogadható, de ez azt bizonyítja, hogy a zavaros művészi megcsináltságú dolgok logikailag is zavarosak. 11. sor „Finoman fütyülünk". Mi is tudunk urak lenni és fütyülünk azért mégis a legnagyobb urakra is, akik tulajdonképpen a legnagyobb kutyák; (a főniciakra pedig azért, mert azok voltak a legelső kereskedők (csempészekről van szó!) de mi már a saját módunk szerint csináljuk a dolgot.) 12. és 13. A fatalp magyarul ski-t jelent, tehát: miután (ilymódon) jóizléssel berendezett lakásunk kamráját megtöltöttük, örülhetünk az életnek, de előbb persze a munkát el kell végezni. Munka után édes a nyugalom. Ez egyenlő azzal, mikor Petőfi azt mondja: Ha forradalmi munkánk sikerül, szabadok leszünk, vagy az áldott anyaföldbe jut kihűlt tetemünk, de szabad földbe. Csakhogy ez optimista. Csókol A. Minthogy elfelejtettem föladni a levelet, tehát folytatom. Megjegyzem, hogy kicsit siettem véle, mert nem sok időm volt. ilf-betűs versedet várom. Sejtelmem sincs, hogy melyik versemet küldtem el. Az utóbbi időben küldött verseim címét közölheted velem, hogy a még előtted ismeretleneket is elküldhessem. Azt mondod, hogy a küldött vers nagyon szép, de — nem vers. És ezért ne haragudjak. 1. Egyáltalában nem haragszom, csak azon gondolkozom, hogy a te okos szerető dinamódba hogyan kapcsolhatnám be veszedelem nélkül azt a váltóáramot, mely az én csarnokaimban az idők gyülekezetének szivéig földjeimen pedig a vizek folyása elé világit. Azt hiszem, ha a legközelebbi vidéken megállapodok egy kissé, hogy körülámuljam azt a világot, melynek íme része és részese vagyok, utói fogsz érni a hátvédek könnyebb és így közelebb utján. Ne feledd el, az ember előre szalad és mennél meztele-