Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

írásában hálás határozottsággal utalt is. Az írói szabadság gondolatát senki különb tehetséggel nem szolgálta, mint ő, és senki nálánál meggyőzőbben nem adott írásaiban példát erre. Ez volt vezérmotívuma publicisztikai munkásságának is: — a demokrácia alfája és ómegája: a gondolatszabadság. És ennek szemszögéből szállt szembe a nemzetietlenség vádjával, mellyel a Nyugatot illették. Andrássy Gyula politikai elgondolásai Ignotus publicisztikai munkája révén váltak teljessé. Az Andrássy-cikkek, ha Andrássy koncepcióját, gondolatmenetét fejezték is ki, de bizonyos, hogy az Ignotusszal folytatott megbeszélések, viták segítették formálni ezt, amit persze megkönnyített az, hogy Andrássy Gyula magasrendű felfogása irodalomról, művészetről, szociális kérdésekről, külpolitikáról, miegyébről rokonszenves volt Ignotusnak, ha nem is vállalta minden álláspontját kritikátlanul. Tisza Istvánnal Ignotus nem tudott volna együtt dolgozni. így történt, hogy az aktív politikai életbe is Ignotus barátsága útján jutottam. Amikor ugyanis a Tiszával való küzdelemben Andrássy Gyula, Hadik János segítségével, az Alkotmánypártot szervezte, akkor Ignotus javaslatára engem szólított fel, hogy tegyek javaslatot az új párt gazdasági és szociális programjának kidolgozására. Mint publicistának, Ignotusnak gondolkozását a gondolatok és kombinációk gazdagsága s a teljes konvenciótlanság jellemezte. Ha a tények néha rácáfoltak is megállapításaira: vele menni az ő külön útján, mindig szellemi élvezet volt. Mint kritikus abból a finomabb fajtából való, amelyik igyekszik a maga magasrendű megállapításait úgy mondani el, hogy a megkritizált író, festő, színész ne érezze lebecsültnek magát (kilátástalan törekvés). De nagyképűség, sallangos üresség, provokáló hipokrízis, tömegízlést kiszolgáló spekuláció láttára becsületes harag szállja meg, amelynek ugyancsak briliánsán tud kifejezést adni. Schöpflin okosan állapította meg, hogy „Ignotus dobta bele az irodalmi gondolkodásba a legtöbb új gondolatot." Mint elbeszélő is kiváló volt. Szüntelenül biztattam, hogy írjon regényt; talán önéletrajzit. (Mintha lehetne mást.) Vállalta is; az önéletrajzi forma nekivaló volt; Gottfried Keller Zöld Henrikjét mesterien fordította. Dehát regényét nem írta 7 Vezér Erzsébet 1)7