Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

szánt kifejezőképességét tekintve, hasonló karakterű munka addig a magyar irodalomban nem jelent meg. (Hogy hogy nem gondolnak otthon e kötet új kiadására, vagy egy reprezentatívkötetre Ignotus írásaiból?) A Szerdának, mely a Figyelő megszűnte után jelent meg^ és az Osvát Ernő által megművelt talajon épült, Ignotus volt a főszerkesztője s remek elbeszélése, Hárman a szalonban, itt jelent meg. A Nyugat első száma 1908 januárjában jelent meg. Ignotust vallotta főszerkesztőjének, Osvát Ernőt és engem szerkesztőjének. Első cikkét Ignotus írta; Kelet népe volt a címe, aminthogy hangjában is volt valami Széchenyi István aggodalmas jövőbenézéséből. Egy finn színtársulat budapesti vandégszereplése alkalmából írta. Programcikk volt a legnemesebb fajtából; nincs egyetlen tétele, mely időtálló ne volna. Muszáj, hogy idézzem befejező passzusát. ,,Kelet népe - se perctől fogva nem idegen. Az idegen am ne tudja, hogy miért csügg ez a maroknyi nép az életen. Az idegennek ám legyen igaza, hogy az emberiségnek kevés tőle a várnivalója, s legvadabb erőfeszítésének sincs több foganatja, mint hogy későn és tökéletlen mégegyszer megcsinálja, amit egyebütt már el is felejtettek. A nyelve lehet, hogy csak neki szép, s költői lehet, hogy csak az ő szívéhez szólnak. Lehet, hogy csak helye van a világban, de nyomot nem hagy benne, s amin csügg, értéktelen, s amit akar, mértéktelen. Lehet, hogy maga magának sem igaz barátja; megrontóihoz hű, legjobb fiaihoz mostoha. Lehet, hogy amit érte tesznek, fitymálja, s maga is vak aziránt, ami kebeléből sarjad. Lehet állhatatlan, lehet jó sorban elkapatott, balszerencsében ellankadó. Mindez lehet, de mindebből csak az következik, hogy legyen szeme a világban való helyzete iránt, legyen mértéke a maga kicsinysége, legyen számítása a maga ereje felől. Vigyázzon arra, hogy meg ne szólják, értesse meg, amit csak maga ért, s amit magának nem kíván ne tegye, felebarátjának. De ahhoz, hogy élni akar, csak neki magának van köze, mert köszönni életét is csak magának köszönheti. Amit teremt, legyen bár másodrendű, hacsak a legtöbb, amit tud, és megbecsüli, mert ő teremtette. Érjen el többet vagy kevesebbet: csak jussát tartsa mindenre,