Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

Robert (Kovács) Jenő, a berlini Hebbel Theater későbbi igazgatója. INDULÁS ÉS BEÉRKEZÉS (Néhány életrajzi felvilágosítás) Fenyő a Figyelő indulásakor 25 éves. Egy Bács megyei kis faluból, Mélykútról került fel a múlt század utolsó évtizedében Budapestre mint első generációs értelmiségi egy kis szabó iparos családjából. Heten voltak testvérek, és ahogyan az emancipáció mámorában élő falusi zsidó családoknál szokás volt, mind a heten tanultak. Anyai nagyapja tanító volt, s ez is sarkallhatta a családot, különösen az irodalomkedvelő édesanyát arra, hogy a fiúgyermekek kiemelkedjenek az iparos sorból. Fenyő a budapesti evangélikus gimnáziumban Lehr Albert kedves tanítványa, és bár a szép magyar beszédéért elnyert Döbrentei díj is irodalmi ambícióit ösztönözte, a sok nehézséggel járó és bizonytalan tanári vagy éppen újságírói pálya helyett mégis a gyors érvényesülést ígérő jogászi karriert választotta. Ugyanis jeles érettségi nélkül nem vették fel az akkor alakult Eötvös kollégiumba, amely szegénysorsú fiúk részére az egyetlen lehetőség volt a bölcsészkaron való továbbtanulásra, s így kénytelen volt a több szabadsággal kecsegtető jogi tanulmányokat választani és pénzkereső foglalkozás után nézni. Különféle ügyvédi irodákban gyakornokoskodott, majd tanulmányai végeztével Pesten önálló ügyvédi irodát nyitott, mely hamarosan megbukott. Ekkor azonban az irodalom iránti vonzódása már olyan heves volt, hogy rövid habozás után elvetette azt a lehetőséget, hogy hazamenjen Mélykútra ügyvédnek. Kapóra jött tehát, hogy irodalmi barátságai és ügyvédbojtár korában szerzett összeköttetései révén 1904-ben bekerülhetett az akkor mindössze két esztendős Gyáriparosok Országos Szövetségébe mint az elnök titkára. Most már merészebben áldozhatott irodalmi szenvedélyének. Mert egy Figyelő szerű vállalkozáshoz az akkori Magyarországon nemcsak lelkesedésre, de pénzre is szükség volt. Ez a lap ugyanis nemcsak hogy nem fizetett munkatársainak szerzői honoráriumot, hanem az alapítók maguk járultak hozzá a nyomdaköltségekhez (nyolcan fejenként 20 kos