Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

rónával), közöttük Fenyő is.

2 Ekkor már több cikke, sőt verse is jelent meg a Magyar Salonban, a Magyar Géniuszban, sőt a Budapesti Szemlében is. Már a Budapesti Szemlében közölt színikritikái is elég merészen hangzanak a lap általános kritikai modorához képest. Az utolsó évek magyar társadalmi színműveiről (ma már mind ismeretlen nevű szerzők: Bosnyák Zoltán, Ferenczy Ferenc, Ruttkai György, Kampis Jenő művei) megállapítja, hogy a magyar társadalomhoz semmi közük.

3 De élőlények, emberek sincsenek bennük, egyszóval rossz darabok. Pedig Gyulai személye, nyomasztó tekintélye mégiscsak feszélyezte kissé a kezdő fiatal kritikust. Érthető tehát, hogy szabadabb fórum után vágyódik. Bármennyire is megszépíti Fenyő későbbi emlékezete Gyulai alakját, akit ideálisan bátor szerkesztőnek mutat be emlékezéseiben, Herczeget keményen bíráló Bizánc-kritikáját a Budapesti Szemle mégsem közölte. Az induló Figyelőben jelenik meg.

4 ( Fenyő a Figyelőben) Fenyő nagyon széles körű tevékenységet fejt ki a Figyelőben. Nevével, betűjeleivel és különféle álneveken (Kuthy Mihály, Tállya Márton) úgyszólván teleírja a lapot, és mint levelezéséből kiderül, a szerkesztésben is részt vesz. Apró recenzióktól kezdve terjedelmes szemlecikkekig, esszékig sokféle műfajban a legkülönbözőbb témákról ír: drámákról, regényekről, irodalomtörténeti tanulmányokról, magyar és külföldi, kortárs és klaszszikus írókról, filozófusokról. Ezekből az írásokból egy kiforrott ízlésű, nagyon határozottan egyéni hangú és saját véleményű, bátor kritikus portréja bontakozik ki előttünk. A bátor kritikai hang ugyan nemcsak Fenyőnek, hanem az egész Figyelőnek alaphangja volt. Róbert Jenő, Jób Dániel, sőt még a később tanárosan pedáns Elek Artúr is bálványokat döntöget a Figyelőben. Mégis meglepő az a merészség, mellyel a még névtelen fiatal kritikus tekintélyekkel vitázik, legendákat rombol. Csak az irodalmi kritika megújításának tudatos programja vezethette, mikor a kor legnagyobb kritikai tekintélyeivel, Riedllel, Beöthyvel és Péterfyvel,