Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

kesztésében: az Új Magyar Szemle. Nívós lap volt; egyik publicistájára, a kitűnő toilú Papp Dánielre szívesen emlékszek. Blaskovich Sándor is érdekes külpolitikai cikkeket írt lapjába. Az Új Magyar Szemle gyors kimúlása nem riasztotta a Nyugat tervezőit. A Renaissance nevű folyóiratról, mely gondolom 1906-ban jelent meg, már alig tudok valamit. Nem tudom ki szerkesztette lehet az, hogy Révész Béla? nem tudom meddig élt, mit hozott, kik voltak munkatársai? Akkoriban azt beszélték, hogy a lapnak valamelyes köze van Ferenc Ferdinánd trónörökös politikai koncepciójához, de hogy ez miben nyilatkozott meg, a trializmus kérdésében-e, vagy egy gyökeres választójogi reformban nem tudnám megmondani. Valami kis pénze is lehetett a lapnak, mert a közölt cikkekért szerényen, de fizetett. Persze, ha lapozhatnám füzeteit, akkor a felejtett dolgok megelevenülnének. Egy közleménye azonban emlékezetes számomra, s ez Ady Endre legkülönbb tanulmánya: Petőfi nem alkuszik, melyet a lap több folytatásban közölt. Ady, úgy vélem, Révész Béla kedvéért adta a lapnak. (Később kiadtuk a Nyugat könyvtárban, mit én és Hatvány Lajos szerkesztettünk.) A Petőfi tanulmány megírásának története van. A Figyelő kiadója arra gondolt, hogy hoz egy gyűjteményt Petőfi foi radalmi verseiből. Ady Endrét kérte meg, hogy előszót írjon hozzá. Ady vállalta, de akarva-nemakarva húzta-halasztotta a dolgot, míg aztán, mikor már a gyűjtemény szedése együtt volt, az előszót az utolsó pillanatban mondjuk meg őszintén — összeütötte. Nem tetszett az, sem Osvátnak, sem nekem, de még az irodalmilag kevésbé művelt kiadónak sem; de tán legkevésbé Ady Endrének. Nem tudom, hogy a gyűjtemény ezzel az előszóval jelent-e meg, a Nyugat később hozta Ady átdolgozásában A forradalmár Petőfi címmel. Lehetnek ebben az én előadásomban bizonytalanságok, nemfontos részletekben esetleg tévedések is, de tény az, hogy Adynak ebből az önmagával való elégedetlenségéből, Petőfi Sándor és önnön egyéniségének mély megismeréséből, sorsos párhuzamosságából lett az a remek tanulmány: Petőfi nem alkuszik. Mely minden további Petőfi-tanulmánynak vezérmotívumául szolgált; Illyés Gyula kitűnő Petőfi-jenek s à contrario Habits Mihály