Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

olvasóknak, levegőt és irodalmi létalapot, Nem vád és nem támadás, ha konstatálom, hogy az érettebb írói generációt, amelyet ott találtunk a porondon, ez a szerveződés kínosan érintette. S ma már történelmi emlék, hogy akkor az Akadémia, az összes irodalmi társaságok nyílt és nagy gyűléseken vonultak fel ellenünk és állandó frontot alakítottak az öregek a fiatalok ellen." Nem hiszem, hogy kezdeményezésünkben szerepet játszott volna a becsvágy vagy hiúság, hogy írásainkat nyomtatva lássuk, hiszen ami lap, folyóirat akkoriban megjelent, mind szívesen látta írásainkat. Bizonnyal élt bennünk olyasféle elképzelés, hogy a magunk hajlékában függetlenebbek vagyunk, s Osvát irányítása mellett a közélet szélesebb területeit művelhetjük meg, mégsem ez volt a lényeg. Ami elmaradottságot nálunk, ami fejlődést a nyugaton láttunk, szükségszerűen vitt bennünket egy új irodalmi revű megalapítása felé. Arany János halálával lezáródtak egy nagyjelentőségű irodalmi korszak aktái; ami utána jött, epigonok korszaka volt, stagnáció, sőt némely vonalon elposványosodás. Nem mintha hiányoztak volna a jeles tehetségek. Jókai legszebb regénye a század végén jelent meg; Mikszáth elbűvölő tehetsége ebben az időben bontakozott ki. Mellettük Rákosi Viktor, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Papp Dániel bírtak jelentőséggel, Rákosi Viktor szélesebb körben, a többiek inkább az írói körökben; az olvasóközönség érdeklődése inkább Beniczkyné Bajza Lenke felé fordult. Tolnai Lajost előbb Ignotus, később Móricz Zsigmond próbálta életre kelteni, — nem nagy sikerrel; én fiatal koromban élvezettel olvastam egy szatirikus regényét, A jubilánsokat. („Nagy idők tanuja" írták a lapok egy-egy negyvennyolcas honvéd elhunytakor; „nagy idők tanuja" — mondom magamra.) A kritikai irodalomban Gyulai Pál ápolta tehetséggel, erős akarattal a konzervatív, főleg Arany János-i hagyományokat, Lírai költő is jelentkezett néhány, s nem is tehetségtelen, ma csupa elfeledett név: Szász Károly, Ábrányi Emil, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, akit Ady fiatal korában igen megbecsült, Komjáthy Jenő, Endrődi Sándor, csak úgy kapásból írom e neveket, Arra bizonnyal sokan emlékeznek, hogy Lévay József írta az Arany János-i hangulatú kedves verset: Szüretünk „Gondolatim mostan mulatozva járnak" — n eg a szép elégikus Mikes-verset „Egyedül hallgatom tenger B6