Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

(A Figyelő) A Figyelőt a Nyugat egyik előfutárának szokás tekinteni. Igazságtalanul. Több volt ennél. A Figyelő volt a modern magyar irodalmi kritika első igazi fóruma. Az eddigi irodalmi orgánumokban, még A Hétben, a Jövendőben és a Magyar Géniuszban is csak mellékes jelentőségű volt a kritikai rovat a szépirodalom mellett, kénytelenül alkalmazkodva annak a sajátos olvasóközönségnek az igényeihez, melyet a lap magáénak mondhatott. A rövid életű Magyar Kritika meg éppen a magyar tanárok részére készült pedagógiai célzattal, érthetően konzervatív szellemben. Ezzel szemben a Figyelőben a szépirodalom szinte jelentéktelen terjedelemben van jelen, a lap nagyobbik részét kritika, szemle, irodalmi publicisztika teszi ki. A Hét kritikai rovatának leginkább Ignotus adott jelentőséget és színt, aki már a XIX. század utolsó évtizedében sok új gondolatot hozott a magyar zsurnalisztikába, de inkább csak elővédharcot folytatott a modern kritikáért: az irodalom nemesi liberális szemlélete mellett a polgári liberális szemlélet létjogosultságáért, a városi irodalom elismertetéséért; a Gyulai-féle kritikusi eszményt Arannyal mint író-ideállal a középpontjában nem is akarta megingatni. A Figyelőben már kialakul egy a modernség igényében egységes kritikusgárda, mely később magától értetődően olvad be a Nyugatba. A Figyelőt, akárcsak később a Nyugatot, nem valami széles körű társadalmi igény hozta létre. De azok, akik megindították, megérezték valamit az idők érlelődéséből. Az 1904 - 05-ös esztendő sok szerteágazó területen hozott jelentős eseményeket a magyar kultúrában. A Budapesti Napló hasábjain gyors egymásutánban jelennek meg az Új versek és a hazai és világeseményekről közvetlenül orientáló Ady-cikkek. A Thalia-társaság sorban mutatja be inkább csak a szakköröknek mint a nagyközönségnek a világirodalom új drámatermését. A Társadalomtudományi Társaság soraiban érlelődik a szakadás konzervatívok és progresszívek között. A Figyelőt egy szűk baráti kör hívta életre: Osvát Ernő, akinek már szerkesztési gyakorlata is volt a Magyar Géniusz óta és néhány barátja, köztük a közös diákévek óta egyforma ambícióval irodalmi pályára készülő két fiatalember, Fenyő Miksa és