Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ÚJ VERSEK Tökéletlen volna beszámolóm a Nyugat alapításához vivő állomásokról, ha nem emlékeznék meg egyik legfontosabb állomásáról: Ady Endre kötetéről, az Új Versek-ről, mely 1906-ban jelent meg a Pallas kiadásában. Ady verses kötete bocsánat az újságírói kifejezésért: szenzáció volt. Fölkavarta az irodalom álmos vizeit, lírában Petőfi óta nem is tudok ilyen nagyjelentőségű eseményt. Ady Endrének előzőleg már két kis kötet verse jelent meg. Az elsőnek, mely Debrecenben 1899-ben jelent meg, Versek volt a címe; Ábrányi Emil előszavával. Későbbi köteteibe Ady ebből tán egyetlen verset sem mentett át. Nekem, amikor megismerkedtünk s ez a Figyelő idején volt, adott a Versekből egy példányt, de beleírta, hogy nagyon bízik abban, hogy soha senkinek ezt nem fogom megmutatni. Ady levelét, melyet ez alkalommal Ábrányi Emilhez intézett, 1944-ben közölte a Magyar Nemzet; így szólt: Nagyságos uram ! Debrecenben léte alatt olyan szerencsés lehettem, hogy Nagyságod azt a lekötelező ígéretet tette, hogy kiadandó költemény-kötetemhez néhány sornyi előszót lesz kegyes írni. A legőszintébb köszönetem mellett arra kérem Nagyságodat, hogy amennyiben a versek már ki vannak nyomtatva, legyen oly kegyes az ígért, rám nézve nagy jelentőségű pár sort megírni s azt számomra ha lehetséges mielőbb elküldeni. Magam a Nagyságodnak jó indulatába ajánlva, maradtam mély tisztelője Ady Endre, a „Debrecen" munkatársa. Mikor a náci-bujdosás után hazamentünk a Kútvölgyi útra, szomorúan láttuk, hogy kultúraéhes honfitársaink az összes dedikált Ady-köteteket elvitték. A következő műveltségi kategória, tekintet nélkül szerzőikre, a szép bőrkötésű könyveket vitte el. A harmadik, az okosak kategóriája, a szőnyegeket. Bgy bizonyos: ha a Versek megjelente után Ady édesapja, Ady Lőrinc fölkeresett volna, hogy az alispán most szívesen kinevezné Bandii szolgabírónak, de az a fiú mindenáron poéta akar lenni, mondjam meg mi volna a helyes cselekedet, én a