Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

set, Hatvány Lajos tanulmányát, Bíró Lajos novelláját hozta a Figyelő. A Bíró novellára emlékezni vélek. Három bosnyák jön fel Pestre, hogy a Pasteur-intézetben oltassák magukat, veszett kutya marta meg őket. Késő délután érkeznek meg, az intézetbe már nem jutnak el, bejárják a város utcáit, s este egy bordélyházba vetődnek el. Jól mulatnak, a lányok is, míg aztán egy macabre-jelenet nem vet véget a mulatságnak: a három bosnyákon kitör a veszettség és végigmarják az egész intézetet. (Egy Figyelő-kötet is igen megörvendeztetne, az se volna baj, ha a figyelmes ajándékozó nem várna ezzel a 90-ik évemig.) A magam Figyelőbeli dolgairól mit írjak ? írtam a magam nevén, írtam álnéven, — írtam tanulmányt, bírálatot, novellát, — írtam Herczeg Ferencről, Nietzschéről, Csizmadia Sándorról, emberekről és istenekről, igen szorgalmas voltam. (Az ember tragédiájáról írott cikkem nem lehetett valami szerencsés írás; Riedl Frigyes, ki a Budapesti Szemle ideje óta mindig szíves érdeklődéssel volt irántam, külföldről levelezőlapot küldött, melyben olyasvalamit írt, hogy nincs igazam; Madách műve, minden fogyatkozása mellett, nagy magyar érték.) Ha most olvashatnám ezeket az írásokat, nyilván ellágyulnék, és egy kicsit szégyenkeznék. Színházi bírálatokat is írtam, passzióval, de hogy milyen darabokról, nem tudnám megmondani, ha nem akadtam volna felnyalábolt irataim között Hatvány Lajos dátumnélküli levelére : Kedves barát ! Az ön távollétében vagy háromnegyed óráig művelődtem. Soha annyi modern verset, essayt stb. nem olvastam. Cikke ! Elmés, ötletes, mulatságos de nem igazságos. Nem a darabokat védem. Istenments ! De a darabok meséjét különösen a Sötétség-ét és a Föld-ét mégis kelleténé) jobban ferdíti el. A darabok az ön bírálata ellenére jók is lehetnének. Nincs benne meggyőző erő. Tán a Sursum Corda bírálat kivételével. Szeretném önnel átolvasni. Üdv. H. Lajos. Hogy megtörtént-e ez az átolvasás, nem tudom; sőt abban sem vagyok biztos, vajon ez a Figyelőben esett-e meg s nem a Nyugatban.