Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

kiugró fejekkel, karokkal, ember-részletekkel à la Rodin, melyek nem bírják kiszabadítani törzseiket, a körülmények nyomása és valami zsibbasztó varázslat megköti őket. És jön az idő és lépései alatt elkopnak a gyönyörű emberarcok ... Az irodalomtörténet az ő csoportemléküket választhatná a maga hátteréül. Mert a mi irodalmunkban olyan sokan vannak, akik csak voltak. Száz kezdetet látunk és száz kezdet közül egy egész pályát. Aki nekem nem hiszi, lapozzon a Szinnyei nagy irodalmi hulla jegy zekében. Ebben a statisztikában éppen elég motívumot talál majd egy elégiára. S milyen tehetségesek a mi kezdőink ! Milyen középszerűek általában a mi íróink ! Milyen kevéssé érvényesülnek éppen a legtehetségesebbek ! A közöny nagy vétkes ebben mondják. Igen, de talán nemcsak a környezet közönye, hanem az a másik, az az öngyilkos közöny, mely a temetőknek egy egész passzív arisztokráciát adott minálunk Magyarországon ... A kivételeket én tisztelem a legjobban. (• • .) És ezek a meghatóan büszke tollak lesznek a vezetői irodalmi ifjúságunknak. Ma már lehetne példákat felhozni . . ." Schöpflin Aladár közölte irodalomtörténetében, bő kivonatban, beszédemet, melyet Osvát 25 éves írói jubileumán mondottam, éppen a Motívumokra utalva. ,,A fiatal Osvát Ernőtől valók ezek a sorok mondottam. Milyen kísértetiesen mélyreható, a lényeget kihámozó betekintés ez a magyar irodalom lelkületébe, mennyire szívügye kenyere-vize az irodalom annak, aki így látja dolgait, s milyen apostoli szellem világítja át, aki ilyen ifjúi korban, bizonnyal egynémely tudással, de mégis tapasztalatok nélkül, így tud rámutatni az útra, mely a tehetségeket önmagukhoz vezeti el." Ha a Figyelőről nem mondanék egyebet, mint hogy Ady Endre két remek versét hozta: A Gare de VEst-en-t és a Harc a Nagyurral-t, már ebből is meg lehet ítélni, hogy indult neki az ideálok megvalósításának, amiket Osvát Ernő beköszöntő cikkében olyan szuggesztivül vallott. A Géniusz munkatársainak java ott volt. Jelesül Kaffka Margit, egy prózai írásával: levelek a zárdából volt a címe, érett stílusú, igaz novella, későbbi írásainak gazdag erényeivel. Elek Artúr egy méltó Stendhal-cikkel; Cholnoky Viktor, különös szempontú, kitűnően megírt tanulmányaival. Es új nevek. Kosztolányi Dezső néhány ver-