Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

zatát adni. Az Új Figyelőből nem is jelent meg egyéb, mint ez a magabiztos felhívás, - az aláíró ifjak szépen visszatértek, ki a klinikára, ki a jogi szemináriumba, ki a szerkesztőségi íróasztal mellé, s minden maradt a régiben. Nem sokáig. 1905-ben megjelent új folyóiratunk: a Figyelő. Hány kávéházi beszélgetés, hány éjszakai séta előzte meg ! Hány cédulát írtunk tele s gyűrtünk zsebünkbe, melyekre cikktémákat jegyeztünk s azoknak nevét, akikkel kalandos utunkra együtt indulnánk ! Akadt egy jóravaló könyvkereskedő Deutsch Zsigmond volt a neve , akit rá tudtam beszélni arra, hogy vállalja a folyóirat kiadását. Vállalta is, egy esztendőre kötelezően, azzal a feltétellel, hogy havi 160 koronával hozzájárulunk kiadásaihoz. Nyolcan voltunk, akik havi húsz koronával összehoztuk ezt a szubvenciót, s revünk megjelent. Programcikkét Osvát írta. Meg kell mondanom, hogy nem a Figyelőnek írta; előzően megjelent már egy rövidéletű folyóiratban; Elek Artúrtól tudom, aki nagy bizalmasan közölte ezt velem. Osvát írói munkásságáról, brilliáns cikkeiről az Esti Újságban, a Budapesti Hírlapban, A Hétben, a Magyar Kritikában, a Budapesti Naplóban, az Új Magyar Szemlében, a Magyar Hírlapban, a Magyar Géniuszban — sok érdekes közlemény jelent meg s még több írói tevékenységének hirtelen megszakadtáról. A Nyugat is Osvát halála után több cikket hozott erről, s végül 1945-ben Osvát Kálmán, Ernő testvéröccse kiadta Osvát Ernő összes írásait. (Sajnos, nincs meg nekem.) Gellért Oszkár Egy író élete című könyvében is reprezentatív módon összeállított sorozatot olvashatunk Osvát írásaiból. Elek Artúrnak az volt az álláspontja, hogy a Figyelő nem indulhat Osvát beköszöntő cikke nélkül, s így hozta Motívumok címmel Osvát előbb említett írását, melynek néhány passzusát itt közöljük: ,,. . . Sehol több tehetség el nem pusztul, mint Magyarországon. És elpusztulnak nem munka közben, nem lázban, nem az energiájuk halálos tusájában, elpusztulnak pihenő férfikarral, mielőtt a fejlődés homály-útját elhagynák, nyomtalanul és csak kevesektől észrevéve, mintha csak vázlatoknak születtek volna. Magyarország a Teremtésnek egy ilyen vázlatkönyve: egy gyönyörű, nagy márványhegység, tele reliefekkel, fis