Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Hiányos munka számára keveset. A Nyugat íróinak munkáiból csak Ady és Babits versei vannak meg; másoktól, java Nyugatíróktól, semmi vagy alig valami. Hatvány Lajos hatalmas Petőfi tanulmánya, nemkülönben két kötetes Ady-ja, rendelkezésemre áll, Lengyel Géza érdemes kötetét, Ady a műhelyben, megkaptam, de már Horváth János munkái, Pintér irodalomtörténete, monográfiák, amik otthon egy-egy Nyugat-íróról megjelentek, hiányoznak, a memória ezeket a hiányokat nem pótolhatja. De mindez, ha meg is volna, nem volna elég. A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal-kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második ,,fekete-pohárban"-nál Osvátnál nyilván a harmadiknál elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt. Művelt, becsvágyó, írnitudó fia tftlember számára való feladat. Eljön ennek az ideje. Aztán ha már felsorolom a körülményeket, amik akaratomon kívül útját állták, hogy a Nyugat történetét megírjam, hadd teszek vallomást egy olyan mulasztásomról, melyért a felelősséget alighanem vállalnom kell. Egy művelt amerikai barátom, akivel sűrűn beszélgetek hazám dolgairól, azt kérdezte tőlem: hogy van az uram, hogy ön, akinek megadatott a szerencse, hogy nemcsak ismerte a magyar közélet java embereit, hanem állandó érintkezésben volt velük, sok tekintetben munkatársuk volt, hogy van az, hogy nem jegyezte a velük folytatott beszélgetéseket, vitákat, bizalmas jellegű nyilatkozataikat? De ha már ezt a politikusokat illetően elmulasztotta ein politisch Lied ein garstig Lied , hogy történhetett az, hogy a legkülönb magyar írók közvetlen szomszédságában élvén, többjükkel intim barátságban, nem ügyelt szavaikra, nem jegyezte gesztusaikat, általában nem ült olyan figyelő tisztelettel mellettük, mint ahogy Eckermann ült Goethe mellett? Milyen értékes könyv lett volna ez ! Micsoda útitárs a mai és eljövendő ifjúság számára ! Milyen alapvető munka mindenki számára, aki a két világháború korszakának kultúrtörténetét meg akarja írni ! r>6