Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

píthatatlan imádatának az olasz kultúra iránt. Már az első világháborúban is komoly meghasonlást okozott neki Olaszországnak a központi hatalmakat cserbenhagyó magatartása. Most azonban már konfliktusmentesen egyezteti össze Mussolini fasiszta diktatúráját az olasz kultúra egyetemességével, s ez egyben ékes bizonyítéka politikai rövidlátásának is. Akárcsak 1934-ben írt Hitlertanulmánya,

77 melyben jól látja ugyan a német imperializmus veszélyeit, de a nácizmus belpolitikájától természetesen a zsidóüldözéstől eltekintve nem tagad meg némi rokonszenvet (a magántulajdon kérdésében elfoglalt mérsékelt álláspontjuk, ,,igazi szociális törekvések" stb.), s ezzel furcsa módon, ha más hangsúlyeloszlással is, de szinte azonos politikai platformra kerül az új szellemi front író részvevőivel. Jobb politikai intuíció jellemzi látványos kibékülését Bajcsy Zsilinszky Endrével 1927-ben, mikor a még szélsőjobboldali politikus Milotay lapjában intézett támadást Ady mindkét oldali „kisajátítói" ellen. Bár itt is inkább Ady volt az iránytűje, semmint politikai judíciuma; az a tény nyerte meg rokonszenvét, hogv Bajcsy Zsilinszky teljes elismeréssel beszélt Adyról. S cz az iránytű ez alkalommal sem csalta meg: Bajcsy Zsilinszky pályája kevéssel megbékélésük után új fordulatot vett. A nemzeti radikalizmus programját, ha némi kritikával is, de barátian ismerteti Fenyő a Nyugatban. Bajcsy Zsilinszky iránt ekkor kelt tisztelő elismerése mindvégig őszintén él benne, s talán egyetlen fájdalma, hogy nem tudta közelebb hozni másik nagy politikai eszményképéhez, a polgári liberális Rassay Károlyhoz. Hogy ez az elképzelés milyen naiv illúzió volt, és mennyire nem valamiféle népfrontos elgondolásból fakadt, annak kifejtése messzire vezetne tárgyunktól. A nácizmus hazai előretörése idején önként mond le a GyOSz ban viselt magas funkciójáról, mielőtt még a zsidótörvények erre kényszerítenek, és a második világháború alatt mint publicista kíséri figyelemmel az eseményeket az Esti Kurir rendszeres politikai kommentárjaiban. Fenyő irredenta színezetű polgári liberalizmusa, melyet mint pártonkívüli honatya a harmincas évek közepén a parlamentben is képviselt, nagyon elkésett, szegényes és irreális program volt akár ahhoz, hogy a gombosi politika valóságos tendenciáit a maguk súlyosságában felismerje, és még inkább