Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
ahhoz, hogy az ország rohamos fasizálódását a legkisebb mértékben is feltartóztassa. Csak a katasztrófa beteltén gondolkozik el azon, hogy jó lett volna, ha a „felelős ember" gondolkodását mégiscsak valamilyen szilárd meggyőződés, eszmerendszer orientálja. De akkor is csak agnoszticizmusa teljes csődjének bevallásáig jut el. 1944-es naplójában jegyzi fel a következőket: „Holott milyen jó volna, ha ma ebben a tébolyult korszakban valami igazság acélfogantyújába fogódzkodhatna az ember. Ha tudná, vagy elhitetni tudná magával, hogy mi az, amit múlt életünkből átmenteni érdemes a jövőbe ! S amire érdemes életét föltenni. Mi az az Eszme, Világnézet, Jelszó, ami az elmúlt esztendők tébolyult eszme-, világnézet-, jelszó-forgatagában értéket jelentett olyasvalamit, amit minden ellenérzésünk dacára fémjelezni érdemes vagy ami megmarad az emberiség sorsát alakítóan, még ha mi nem is vagyunk hajlandók fémjelezni őket ?" 78 Hogy ilyet Fenyő Miksa nem látott még 1944-ben sem, az egyben politikai pályájának teljes csődjét is bizonyítja, amit ő maga is szívesen elismert, amikor emlékezéseiben mindig irodalmi múltjának adta az elsőbbséget. (Hűség a Nyugat hőskorához) Fenyő irodalmi műdökése a Nyugat második korszakában úgyszólván arra korlátozódott, hogy a lap legjobb hagyományainak emlékét élesztgesse. Ez a nosztalgia a Nyugat hősi kezdetei iránt nem fogalmazódott meg benne racionálisan, inkább az öregedő ember emlékidéző hajlama fonódott össze ebben az egyre bonyolultabbá váló korból való visszamenekülés vágyával és az a soha ki nem mondott enyhe sértődöttség, mely a lapnál mindinkább csökkenő szerepe miatt minden bizonnyal élt benne. Irodalmi publicisztikája középpontjában most is Ady áll. A ráemlékezésre jó ürügyet adnak a sokasodó Ady-könyvek. Akár Ady Lajos, akár Révész Béla akár Makkai Sándor vagy Hegedűs Lóránt könyve jelenik meg, személyes ügyének érzi, hogy a körülöttük kerekedő vitába beleszóljon. A Nyugatban reagál Kosztolányi Ady-revíziójára és Illyés jegyzetére, mellyel Kosztolányi Ady-cikkét az író posztumusz kötetében kísérte. Az Esti Kurírban bírálja Ady Lajosné könyvét és vitatkozik Földessy Gyulával. Ahogy Ady élő alakja az időben távolodik, úgy veszíti el 4:5
