Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Fenyő Miksa írói pályája

1920 után Fenyő ambíciói egyre inkább a politikában realizálódnak, a politikus mindjobban elnyomja az írót. Első írásai az 1920 utáni Nyugatban politikai jegyzetek, annak a politikai publicisztikának folytatása, melyet a háború alatt megkezdett. Csakhogy az új helyzetben még kevesebb valóságérzék jellemezte ezeket az írásokat, mint azelőtt. Liberális illúzióit még a fehér terror rémségei sem tudják eloszlatni. Nagyon meglepődik például Andrássy színeváltozásán. A kurzus agresszív antiszemitizmusa ellen tiltakozik ugyan a maga módján. Két alkalommal is visszautasítja a Nyugatban Milotay támadását Szomory és Ignotus ellen.

75 De mintha az egykori polemikus hév lelohadt volna: inkább riadtan védekezik, mintsem a régi elszánt indulattal: ,,. . . én rám mélységesen elszomorítóan hat a gyűlölködésnek az a primitívül vad, magyarázatokat nem kereső, önmagával soha perbe nem szálló szelleme, amelylyel emberek ellen, kik magyar földön, magyar nyelven, magyar szellemben nagy dolgokat műveltek vagy mondjuk nagy dolgokat akartak, ilyen minden megértés nélkül, így pellengérezvén ki a legjobb szándékukat, vonul fel."

76 Mintha bizony Milotay támadásának indítéka egyéni rossz szándéka lett volna és nem az ellenforradalmi rendszer világosan kirajzolódó prefasiszta politikai vonala. Biztos, hogy ebben a riadtságban ott volt a fehérterror atrocitásaitól való félelem is, de Fenyőnek az a módszere is jól látható benne, mely irodalmi és publicisztikai írásait egyaránt jellemzi, hogy sohasem mélyed el igazán az okok és összefüggések keresésében. Társadalmi arrivizmusán kívül csak mélyen gyökerező liberális illúzióival magyarázható, hogy a bethleni konszolidációt már szívvel-lélekkel támogatja éspedig egy olyan irreális elképzelés jegyében, mint a jobboldali erők égisze alatt szerveződő irredenta. így jut el a romantikus-soviniszta Revíziós Ligában való részvételhez is. Ennek keretében békül meg a Nyugat-mozgalom két legádázabb ellenségével, akiket egykori bátor polémiái során saját személyes ellenfeleivé is tett, Rákosi Jenővel és Herczeg Ferenccel. Ez az ellenforradalomba való belekébülés egészen odáig vezetett, hogy őszinte rokonszenvet érzett Mussolini iránt, nemcsak a még kialakulatlan olasz fasizmus kezdetén, hanem már az abesszin háború után, a második világháború kitörésének előestéjén, a bécsi döntés idején is. Igaz, hogy ebben a szimpátiában nagy szerepe volt Fenyő csilla-