Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

Hogy van Panni kisasszony ? Bibicet és ( I v urokratát szépen kérem, hogy ne felejtsenek el egészen, őnagyságának és Osvátnénak adja át kézcsókomat. Ernőt szeretettel üdvözlöm. Már régen írtam volna neki, ha az Előszó nincsen. Magának hálásan köszönöm a baráti érdeklődését és jóindulatát. Szerető barátja Elek A karácsonyi számból (Az Újság) kimaradt intervjúim megjelentek utólag az újéviben. Ágaival levélváltásban vagyok. Legutóbb azt írta, hogy Bán Ferenccel igen meg van elégedve. P.s. Ernőt érdekelni fogja, hogy barátjának, Arturo Gráfnak legközelebb új kötete jelenik meg. Irodalomtörténeti. Nem küldhetné el sürgősen az anthologiának egy kikorrigált példányát? Hihetőleg ki van már nyomva. Azaz, hogy jobban szeretném, ha nem volna még. Félek, hogy bajok lesznek azokkal az ívekkel, amelyek nem az én kezemen mentek át. 149 Róma, 1911 febr. 8. a születésemnek harmincötödik évfordulóján. Pfuj ! Kedves Barátom, jó sokára jelentkezem, de vegye számba, hogy a levele óta kikorrigáltam a Fogazzaro-fordítást (a mely becsületes és gondos munka s mindenekelőtt: hű fordítás), s megírtam, el is küldtem az Újság számára egy tárcát, meg egy cikket, természetesen mindezt a rendes napi munkán fölül. Láthatja, a levele fölvillanyozott egy kicsit, akármennyire is mulattam rajta magamban. Tudniillik szerfölött túlzottnak ítéltem az elismerését és nem fogadtam el a dicséreteit. Azzal magyaráztam a dolgot, hogy előző Előszó-kísérletem után mindenről lemondott már, a legrosszabbra el volt készülve, s ahhoz képest a második változat remekmű-számba ment. Akárhogy is, ha maguk elégedettek vele, elégedett vagyok én is. Mert nekem semmi ambícióm nem volt benne, mint hogy magát és Ernőt kirántsam abból a zavarból, a melybe miattam jutottak s hogy némiképpen igazoljam magukat a bárói csoporttal szemben. Nagyon el tudom képzelni, mennyire födöztek engem a hátukkal és