Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

Róma, [1910.] november 23-án Kedves Barátom, Megkaptam a távirati pénzt és köszönöm. Abból, hogy ön 200 koronát emiitett levelében, de csak 160-et küldött, azt következtetem, hogy 50 k-t elküldött a sógoromnak, mint a hogy megkértem rá. Helyesen következtetek? Annál jobb. Ezt is köszönöm. A levelének is megörültem, de sajnos, nem sokat lendített a függő kérdések sorsán. Alighanem elvesztette a levelemet, hogy a bennük foglalt sürgős természetű kérdésekre egy szóval sem felelt. Ezeket kérdeztem 1. Ne egészítsem-e ki az anthologiát néhány olyan költeménnyel, amelyet szeretnék a gyűjteményben tudni, • amelyek bizonyos egyenetlenségeket kiegyenlítenének? 2. Minthogy az utolsó másfél ívnek kéziratai minden valószínűség szerint elkallódtak az itteni postán (még ma személyesen még egyszer megreklamálom a főpostaigazgatónál), mi legyen a korrektúrával^ (Jlück mester ma arról értesített, hogy a korrektúrát a Nyugatok fogják házilag elvégezni a Köszönöm és Szendreő végvárának a korrektúráját. Ez nem megoldás, ez képtelenség. Annál is inkább, mert az utolsó másfél ívben olyan költemények is szerepelnek, amelyeket nem kötetekből szedtem ki, vagy ha igen, nehezen megközelíthetőkből. (Pld. Veszeleiéit a Múzeum könyvtárái >an). Az anthologia mai terjedelme nevetségesen csekély. Okvetlenül meg kell, nézetem szerint, duzzasztani legalább 11 ívre csak magát a költeményes részét. Ez a feladat nem lesz nehéz, csak az átkozott előszóval készülnék már. De nem megy sehogy. Napról napra kevesebb az ándungom hozzá. Megmérgezi az életemet, mert örökké a kötelességre figyelmeztet, megakadályoz abban, hogy okosabbat és hasznosabbat cselekedjem. Ma azonban még is csaptam egy görbe napot, és ez volt a legszebb római napom. Mindenekelőtt napsütésre keltem (holott tegnap egész nap zuhogott az eső). Házigazdámmal elmentem a poêténi a pénzért. (Távirat útján ezután ne küldjön pénzt, csak akkor, ha kérem. Mert galibával jár az átvétele. Még az útlevelem alapján sem adják ki, csak úgy, ha olyan valaki jön el kezes tanúnak vélem, akit a postatiszt személyesen ösmer.) Hazamentem, de nem volt maradásom ott, mert éppen a kályhámat állították