Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

föl. Átkeltem a Tiberis legkisebb hídján és barangolva eljutottam a Janiculusra. Régi ismerősöm, de amióta legutóbb láttam, még gyönyörűbb lett. A nap úgy sütött, olyan melegen, hogy levetettem a felöltőmet, a kalapomat is le, a kabátomat kigomboltam, s úgy fürödtem a melegben. És néztem egyfelől Rómát, másfelől a Campagnát. Gyönyörű volt. Majd három órás csavargás után vetődtem haza. Délután folytattam a lumpolást. Ma (22-én) volt Szent Cecilia napja. Konflisra ültem s egynapi lénungomat a szélnek szórva, kihajtattam Szent Callixtus katakombáiig és lementem beléjük és körülnéztem bennük. Hát ez is feledhetetlen lesz. Amire a föld színére fölkerültem, a nap éppen lement, és a római naplementék isteni szépek. Egy olasz pappal barátkoztam össze lenn a mélységben, ez szóval, magyarázattal tartott s a mikor még a kocsimon be is szállítottam a városba (jó % óra oda, ugyanannyi vissza), alig győzött hálálkodni. Útközben együtt dicsértük a magyarok Istenét. A lényeges azonban nem ez, hanem az, hogy amikor haza érteni, egészen megteltnek éreztem magamat. Holott eddig kongó ürességben szenvedtem. Ma levelet kaptam Patthytól. Azt írja, hogy csak november végén indul útnak és december eleje előtt aligha ér ide. Nagyon, sőt alig várom. Mert bár szeretek egyedül lenni, de inkább csak ott, ahol lenne módom nem egyedül lenni. Szerencsére a háziaszszonyom — négy meglett ember anyja megfogadott a fiának és rendszerint azzal torkol le, hogy hiszen ,,siamo in famiglia, è come figlio mio." Hogy még is mit mívelek egész nap? Olvasok. Újságot olvasok és írok az Újságnak, amely rendszerint nem közli a küldeményemet. Újságokról semmit sem tudok. Van ott egy jó emberem, Garvay, aki önként s a legnagyobb készséggel megígérte, hogy tudósítóm és közvetítőm lesz; de bár többször is megsürgettem már, állhatatosan hallgat. Amilyen végtelenül tisztességes és derék fiú, nem tudom egyéb magyarázatát a viselkedésének, mint hogy vagy valami becstelenségemet derítette ki és most megvet, vagy hogy ő, a szegény, meghalt. Ernőt szeretettel üdvözlöm. Aminthogy kézcsókomat küldöm őnagyságának is, és gratulálok Panni kisasszonyhoz. Bibic múltjához méltón viselkedik véle szemben, de Jörgöt, a káptalanfejűt nem értem. Addirittura