Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Levelek

rövidesen visszakapom azzal a felszólítással, hogy küldjek másikat. (És nem mint történt: ismételt kérésre 7 hónap múlva) Fölösleges kérnem Önt, hogy ebben a következtetésben ne arra gondoljon, hogy én itt formalitásról beszélek, hanem csak arról, hogy szükségképen így kell történnie a dolognak, ha bármely X. Y. írót bármely lap megjelentetni óhajt. Egyébként vagy egy hete felajánlottam a Nyugatnak egy hosszabb (12 — 14 oldal) tanulmányt Wagnerről. Azt az értesítést kaptam, hogy szívesen veszik, de a hangjegypéldák közül csak azokat közöljem, amelyek nélkül a fejtegetések le nem bonyolíthatók. Eltekintve attól, hogy néhány klisé beillesztése a Nyugatnak nem technikai nehézség és anyagilag minimális (30 40 k) kiadást jelent, kellemetlenül érintett a dolog, mert azon a nézeten vagyok, hogy minden mondat, minden vessző és minden betű, amely fölösleges vagy esetleg mellőzhető : egyenesen hiba és gyarlóság az írásban (akár novella, akár esztetizálás legyen az). Ez az, amit mindig kerülni igyekeztem és kerültem és már azt hittem, hogy a Nyugat is tudja, azaz tudomásul vette ezt. Most pedig kiderül, hogy nem soroz a valódi írásművészek közzé [!] és föltételezi, hogy olyasmit is leírok, ami nem föltétlenül szükséges, amiből egyes részletek minden baj nélkül kihagyhatok. Kérem önt uram, ne vegye egész komolyan ezt a túlzott beállítást. Amit végeredményben mondani szeretnék önnek, az mindössze annyi, hogy szívesen írnék a Nyugatnak, szívesen írnék gyakran is, de hogy erre kedvem legyen, ahhoz szükséges volna, hogy a kézirataimat gyorsan közöljék (lehető gyorsan) és fizessék meg úgy amint általában fizetik. (Nagy betűkkel nyomatott oldalért 7 koronát és sűrűn szedettért 9 10 koronát kérnék és azt hiszem ez nem szerénytelen kívánság.) Mégegyszer szívből köszönve kedves érdeklődését maradok tiszteletteljes köszöntéssel kész szolgája Csáth Géza