Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

médiáját Le cocu magnifique — Csodaszarvas címmel); nekem néha az volt az érzésem, hogy engem mint Ady barátját tudatosan szemelt ki az erről való beszélgetésekre, mondhatnám vallomásokra, őszinte vallomásokra, mert őszinte ember volt, s tán azt is megérezte, hogy megértéssel hallgatom meg. Hogy általában hogy érzett irántam, nem tudnám meg mondani; én nagyon barátja voltam, s ezt érezhette is. Most ilyen meszszeségből az az érzésem, hogy adósa maradtam. Milyen kedves tréfákat tudna rögzíteni erről az érzésemről. A szedő mögöttem áll atra cura s most már igazán be kell fejeznem, csak éppen jelzem, hogy kik azok, kikről feltétlenül beszélnem kell majd új könyvemben. Kassák Lajosról, kinek kezdeteinél ott voltam, barátin figyelőn. Első hosszabb elbeszélését, melyet a Nyugat hozott Misillo királysága Osvát nekem adta át, hogy döntsek közléséről, neki voltak némi aggályai. A közlés mellett voltam, önéletrajza Egy ember élete fényesen igazolta döntésemet; remekműnek tartom. Egy nagyobb tanulmányon dolgozom mostanában, mely általában az önéletrajzról szólna a világirodalomban. Hat önéletrajz köré csoportosítom fejtegetéseimet: Ágoston, Benvenuto Cellini, Rousseau, Goethe, Casanova, Kassák. És nagyon baráti fejezet lesz a Tersánszkyról szóló. Szerettem írásait és szerettem társaságát. Ez is, az is üdítő volt; sőt több ennél. Mikor a nácibetöréskor elmentem hazulról, egyedül ő tudta, hogy hová szöktem. Bizonytalan hely volt: Tersánszky megfogadtatta velem, hogy a legelső gyanús jelre, hozzájuk megyek. Mentem is; szívesen fogadott, ő is, felesége is. Minthogy azonban lakásuk egyetlen szobából állt, s a bérház lakói ezekben az izgalmas napokban állandóan becsöngettek hozzá információkért, nekem ilyenkor a W. C. -re kellett menekülnöm, nehogy bárki is gyanút fogjon. Ami azt jelenti, hogy reggeltől estig meditálhattam. Estére aztán Ria másik búvóhelyet szerzett. - Tersánszky nehezen engedett el; új búvóhelyemen, melyről szintén tudott, gyakran fölkeresett. Ezekről az együttlétekről nem tudnék öregemberes meghatottság nélkül szólani. Egyszer elfoglalva talált: éppen a kilincseket szidoloztam. ,,Hát ez így van rendben" mondotta. ,,Ha a viceházmesterekből miniszterek lesznek, akkor logikus, hogy te a