Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

körülmények között élnék, hogy nekem módom volna manókon segíteni. Vajon én vállalnám-e azoknak a veszélyeknek kockázatát, melyek ilyen segítség révén fölidézhetők ? Azt hiszem, hogy igen; de valójában ez csak in concreto dönthető el; teóriában sok a bátor, nemesszívű ember. Annyi bizonyos, hogy a tétel: »csak szenvedő értheti meg a szenvedot«, hamis. Ezt nem Schöpflinnek mondom, hanem magamnak ... s így tovább, vigasztalan okoskodások kai ' '. Én hamar beláttam, hogy inkább Schöpflinéknek van okuk a neheztelésre, mert hogy mi ilyen lehetetlen kéréssel hoztuk őket nehéz helyzetbe. Ria is belátta, hogy Schöpflinék nem tehettek másképp; azt azonban nem volt hajlandó belátni, hogy nekik van okuk a neheztelósre. Aztán hogy 1946-ban vagy 47-ben Schöpflin 80-dik-ját ünnepelték, én is megjelentem, sőt váratlanul fölköszöntöttem múltunk a Nyugat nevében. A lényege felköszöntőmnek az volt: et absentes adsunt. Aladár meg volt hatva, én is. Karinthy Frigyes. Babits azt írta róla, hogy a magyar irodalomban az egyetlen par excellence filozófus költő. Csak azért idézem, hogy ellentmondjak. Gondolkodó író volt, aki gondolataival súrolta a metafizikai problémákat, kérdezett, felelni próbált s mindezt érdekesen, de nem volt filozófus költő. Persze e megállapítás igazsága attól függ, hogy mit értünk filozófus alatt. Olyan értelemben, ahogy ezt a jelzőt Babits Karinthyra alkalmazta, Babits is filozófusnak mondható, ő is gondolkodó író, kérdező, felelő, néha kétkedőn, néha agnosztikusán, néha pozitívül és őt is viszik gondolatai a kozmosz kapuja elé. Száz példát tudnék erre nála idézni, kezdve az Esti kérdés befejező sorain „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő" az isteni bölcsesség végtelenségében való megnyugvásig — „s negyén nap, negyven év, vagy ezer-annyi, az én szájamban ugyanazt jelenti" ahogy ezt a Jónás könyveben kinyilatkoztatta. S Ady istenes-versei is filozófiai mélységűek. Karinthy gondolkozása pesszimista és kétségekkel teli. Nem Schopenhauer pesszimizmusa ez, aki levonja filozófiájának Nirvána-konzekvenciáját; Karinthy úgy fogadja az életet, ahogy adódik, csak éppen nincs tőle elragadtatva. Az embert