Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

cehelyiségéből, annak néhány lépcsőfokán Cholnoky Lászlót láttam botorkálni. Észrevett, szeretett volna köddé válni; észrevettem, én is legszívesebben megsemmisültem volna. Tegyem hozzá: megrázó volt. Azt hiszem, többet nem is keresett föl. Csak öngyilkossága híre jutott el hozzám. Test vérbátyjával, Cholnoky Viktorral, közelebbi volt a kapcsolatom. Cholnoky Viktor Ambrus Zoltánnal együtt a magyar elbeszélők legelőkelőbbje volt, kit a modern magyar stílus fejlődésében külön fejezet illet meg. Számomra mindenesetre azt az írót jelentette, ki témáinak és eszméinek különösségével, stílusának előkelő magyarságával, rokontalanságával és akaratlan distancia-tartásával, valami egészen ritka színt jelentett irodalmunkban, mint ahogy Szomory Dezső is. (Anélkül, hogy közöttük bármi rokonság is volna.) Sajnos, nincs itt meg Tammuz című kötete, hogy ezeket a megállapításaimat ellenőrizni tudnám. Hiszem, ha itt volna, bizonnyal találnék benne egy elbeszélést, melyet méltán állíthatnék bele az imaginárius Nyugat-dekameronba, melyet játékos órákban magamnak itt összeállítottam.* Mint publicistára is nagyban és egészben ugyanazokat a jelzőket alkalmaznám, mint az elbeszélőre. Publicisztikai cikkeit élvezhette az olvasó, anélkül, hogy írójuk rá akarta volna kényszeríteni a maga politikai véleményét. S ha Cholnoky Viktor megjelenésében valami emlékeztetett a la manchai lovagra, közírói fejtegetései is valahogy ezt a képet teljesítették ki. Szini Gyulának, ki vele egy redakcióban dolgozott, köszönhettem ismeretségét. Rendszerint a szerkesztőségi órák után találkoztunk, ahonnan már kissé italosán jött, hogy a Helvetia kávéházban, vagy egy kis kocsmában folytassa. Szívesen hallgattam akadozó beszédét a magyar Shakespeare* Ideírom a tíz Nyugat-novella oímét: Ambrus Zoltán: A türelmes Griseldis története; Gelléri Andor: A szállítóknál; Heltai Jenő: A kövér költő ós a sovány költő; Ignotus: Hárman a szalonban; Nagy Endre: Találkozásom Jobbal; Nagy Lajos: Az egyiptomi íródeák; Kaffka Margit: Két nyár; Karinthy Frigyes: Krisztus vagy Barabás; Móricz Zsigmond: A vógvacsora; Szomory Dezső: Mennyei küldönc. S ha aztán Cholnokyval és Kosztolányival tizenkettőre duzzadna, az sem volna baj. 15 \ezér Erzsébot 225