Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

hozta a Nyugathoz, hanem Ignotus. (Ami azért nem érdekes, mert akkor semmi kétség nem lehetett afelől, hogy Szabó Dezső írásainak helyük van egy modern revüben.) Lendvai Istvánt az Ébredő Magyarok alelnökét „Ignotus hozta a Nyugathoz", talán el lehetett volna mondani ez alkalommal azt is, hogy Lendvai szakított múltjával és náci-gyilkosok áldozata lett. Egy író életéből megtudjuk azt is, hogy Gellért már gimnazista korában olyan mélyen nézett Montaigne-ba, mint Ignotus túl a negyvenen. Garami Ernőt sem kedveli, aztán hogy két legyet üssön egy csapásra, Ignotust megteszi „Garami szócsövé"-nek. Elfelejti, hogy Ady is volt Garami szócsöve. „1929 december 1-től ketten: óhajomra Móricz Zsigmond és Fenyő óhajára Babits Mihály veszi át a Nyugat irányítását", jelenti Gellért. Vagyis úgy állítja be, mintha erről viták folytak volna, és a kettős szerkesztés lett volna egy kompromisszum eredménye. De hát itt a hangszerelésben némi kakofónia van. Igaz, hogy én vetettem föl Babits nevét, kit legalkalmasabbnak véltem Osvát revüjének szerkesztésére, de mihelyt Gellért közölte velem, hogy Móricz is ambicionálja, akkor örömmel vettem ezt tudomásul, és nem volt alkalom semmi kompromisszumra. Lehetőség sem, mert Gellért ugyan szívességet tett nekem azzal a közléssel, de a döntésben kevés szava volt ; a Nyugat részvényei akkor még 100 százalékban az én tulajdonomban voltak. De ettől függetlenül nekem már azért sem volt szükségem kompromisszumra Gellérttel vagy bárkivel, mert volt egy abszolút döntő szempontom az ilyen tárgyalásokban: az irodalmi érdek. Gellért Oszkár önérzetes ember, de attól való félelmében, hogy a világ erről esetleg nem vesz tudomást, vagy nem eléggé becsüli meg, kissé dramatizálja önérzetének megnyilatkozását. Nem éppen szerencsésen. Amikor ő Légrády Ottó megvesztegető ajánlatát gondolkozás nélkül elutasítja, kétségtelenül meggyőződése szerint cselekszik. De ahogy ennek drámai lefolyását megírja „kinek, minek néz ön engem!" ennek elmondásában van némi kulisszahasogatás. Idenézzetek, ez vagyok én ! Ugyanezt éreztem a Ilassay Károllyal folytatott tárgyalásáról való l>eszámolójában. „Rassay Károly, mielőtt az Esti Kurírt megindította, táviratozott nekem Balatonszemesre, hogy vállaljam el készülő lapja külpolitikai és közgazdasági szerkesztését", írja Gellért. Nem fontos, hogy nem Rassay táviratozott neki,