Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Furcsa, hogy Gellért, aki igen komolyan mérlegeli a világ nézleti ellentéteket, egész sorát tapasztalván az előbbihez hasonló incidenseknek, nem szakított a Nyugattal, ellenben szakított, „mert a Nyugat öt éven át (1911 — 1916) egyetlen verseskönyvéről sem emlékezett meg". Ha én a magánügyet így teszem elébe a közügynek, hát istenem ez szükségszerűen következik az én önző, impresszionista hajlandóságomból, de vele vir Justus ac tenax nem szabad ilyesminek megesnie. Istenments, hogy elítéljem ezért, de attól félek, hogy ő nem bocsátja meg ezt önmagának. Azt írja Gellért: „1916-ban azonban már Ambrus, Fenyő és Ignotus politikai cikkei miatt annyi keserűség gyülemlett fel bennem, hogy előbb mint publicista s rövidre mint költő is visszatértem hozzá..." Ha Ambrus annyira felbosszantotta, hogy van az, hogy Ambrus dicsérő szavaira a legbüszkébb; felköszöntő verset is küldött neki, nem tudom milyen alkalommal, s „fátyolt borít" politikai cikkeire? Hogy 1916-ig milyen politikai cikkeket írtam a Nyugatba, annak semmi kedvem utána járni, ez Gellért kötelessége volna; de bármit is írtam, nem lehettek azok olyan felbosszantok, hiszen születésem ötvenedik évfordulóján 1927ben éppen Gellért volt az. aki ünnepi bankettet rendezett tiszteletemre, holott minden nyilvános ünneplés olyan idegen természetemtől. De szépen megrendezte, s én hálásan gondoltam figyelmességére. Ha jól tudom, ő volt az, ki a beteg Babits köszöntő versét ezen az estén felolvasta. S kérdem tisztelettel, ha őt a bosszankodás hozta vissza, a Nyugathoz, vajon visszajötte után mi megváltoztunk? Sikerült az ő átnevelési terve? Megszűntünk Ignotus, Fenyő, Ambrus lenni, mindannyian Gellértek lettünk ? Gellért a Pesti Hírlapnál nagy publicisztikai tapasztalatokra tett szert, nyilván hozta is azokat magával, vajon a Nyugaton volt ilyen pestihírlapi vagy egyéb változás tapasztalható? Gellért maga jelenti: Ignotus „a politikában a régi nótát fújja", „tetszik neki Vázsonyi választójoga"; Fenyő Szabó Dezső regényéről és nyakkendőjéről nem (Jeliért szájaíze szerint nyilatkozik, Gellért Oszkár hiába jelent meg márvány vendégként lakomáinkon, a Nyugat a régi maradt. Ignotus különösen megfekszi gyomrát. Szabó Dezsővel Gellért elégedetlen joggal — ; siet elmondani, hogy nem Osvát