Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

getni, mindig új mélységekre akadunk. Adyról a közhit az, hogy nagyon egyenetlen költő. Ezt a hitet éppen a kimeríthetetlen gazdagság és mélység okozza. Annyira nagy, hogy nem is érthetjük egyszerre, emeletek kellenek megértéséhez. Am kortársunkról lévén szó ebbe nehezen nyugodhatunk bele. Danténál nem igényeljük az azonnali és kommentár nélküli megértését a mélységeknek, de azt igényeljük Adynál. és ha nem kapjuk meg, benne keressük a hibát, nem j>edig magunkban. Földessy (akinek egy Ady-tanulmánva alkalmából írja Babits e végérxénves sorokat), aki éppen kritikusi alaptermészeténél fogva élményszerűen tudja, hogyan zárkózhatik el előlünk egy-egy szépség makacsul sokáig, s hogyan kell a nagy szépségeket küzdelmesen egyenként felfedezni tanult annyi alázatosságot, hogy ettől a közgőgtől megszabadult legyen, s ki meri mondani, hogy Adynak kilenc könyvében alig van vagy nincs is rossz verse; alig van okunk hinni, hogy van, amely a megértés bizonyos emeletéről kitűnőnek ne tűnne föl. S ily világításban tűnik igazán szembe Ady kivételessége. Való igaz, hogy egy költő értékét csúcsai szerint kell megítélni, s kevés költemény naggyá tehet valakit. De Adyt sok költemény teszi naggyá. Oly termékenység, oly erő, oly lírai áradás ez, mely párját ritkítja a világirodalomban". Belgyógyász. Végtelenül sajnálom, hogy Kosztolányi megírtaezt a bírálatot . így szólt az 1929-ben írott polemikus cikkem. Aztán Kosztolányi halála (1936) után feltámadt az affér, mikor Illyés Gyula sajtó alá rendezte Kosztolányi irodalmi dolgozatait, és bevezető cikkében kemény bírálatot mond azokról, kik Kosztolányit Ady-cikke miatt élesen támadták. Megtámadottnak éreztem magam, válaszoltam. Illyésnél nem volt sikerem vele; az ő viszontválaszának viszont nálam nem volt sikere. Fölényes volt és kongó, még ha nem is akart bántani engem, mert hisz cikke végén odacsapja: „megrovásom félreérthetetlenül az újságíróknak szólt. Fenyő Miksát kérem, fogadja őszinte megbecsülésem jeléül nem tartom újságírónak." Arról, hogy Illyésről hogy vélekedek, külön fejezetben.