Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

,,A művész férfiassága - írja helyesen Kosztolányi nem abban van, hogy a tomboló förgetegről ír, hanem abban, hogy milyen keményen munkálja meg anvagát, ha akár egy pillangóról is ír." Folytathatnám a Petőfi-idézeteket, kellemetlen és durva sorokat, laposakat, széthullókat, amit akar és ameddig akarja. De Petőfit nem ezek a kiragadott sorok jelentik számomra (és Aranyt sem, akivel ugyanezt a mókát lehetne művelni), hanem életének és költészetének gyönyörű egysége, versek, mint Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Minek nevezzelek?, Szeptember végén, A téli esték, Egy gondolat bánt engemet és ami szépség még a gyöngébb sorok mellett is meghúzódik. * Ady politikai verseiről való megállapításai hamisak. Eleinte magam is kételkedtem a kimondottan programos versek őszinteségében, amit Ady rossz néven is vett tőlem, mert arra tartott igazán, hogy több legyen, mint költő — ,,a vers csak cifra szolga" fajtájának, népének lelke, sorsa fejeződjön ki egy-egy versében míg aztán maguk a versek meg nem győztek, mélyről fakadt voltukkal, kifejező erejükkel, hozzánőtt formájukkal, őszinteségükről. Lehet, hogy egyik-másik alkalmi versén megérzik az eltökéltség, de az olyan versek, mint a Bujdosó kuruc rigmusa, Fajtáddal együtt átkozlak, Sípja régi babonának, Beszélgetés egy szekfűvel, A fajok cirkuszában, Ember az embertelenségben, A Kalota partján, Mégsem, mégsem, mégsem, Hunn, új legenda és még egy egész sort vonultathatnék fel, mindmegannyi csodálatos csodálatosság. Egy egész sort, mert hiszen verseinek jórésze politikai, ha nem pusztán a dátumhoz kötött alkalmi verseket nevezzük így, hanem mindazt, ahol önmagán keresztül fajtája sorsát tapogatja ki, költemények, melyek számomra a magyar történetet jelentik, véresen vonagló eseményeket, tragikus letörésünket. (A ,,szentjásziság" idézése Kosztolányi cikkében azért nem rossz; ezzel valóban hatást érhet el a hatóságok előtt, sőt esetleg az akadémiát is elriaszthatja Ady recepciójától.) Ha nem is filozófus költő Ady, ezeken a verseken és minden versén keresztül láthatatlan hullámokat küld a végtelenségbe, és bizonnyal a lót változhatatlan siralma nagyszerűen zendülhet meg a költő lantján mint azt Kosztolányi kötelezően előírja, s ahogy talán