Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

lapos, suta, pongyola sorok ki pécézését, akkor méltó kritikustársa lehetek Kosztolányinak. Vajon nem-e a laposság iskolai példája, mikor K... Vilmos barátomhoz azt írja: Te voltál, ki vélem híven felezed A nyomornak végső falatkenyerét. E falattal nekem adtad lelkedet, K falattal lelkünk összeköttetett; És nincsen hely, nincs erőszak, s nincs idő, Szent frigyünk szép kötelét eltéphető. S amint nincs hely, sem erőszak, sem idő, Szent frigyünk szép kötelét eltéphető: Nincs is ember, aki oly két szívre lel, Mely egyezzen, mint egyez e két kebel. íme „nem sűrített, hanem hígított" mondhatjuk Kosztolányival. Az én mátkám című versében olvassuk: Szép a szőke, szép a barna, Mind a kettő szép, ha szép; Hát ha még a bájjal aztán A jóság is frigybe lép! Kell ennél művészietlenebb pongyolaság ? Vagy a Javulási szandékh&n: Mikor térsz már az eszedre te Sándor? Tivornya éjjeled és napod; Az istenért! hisz az ördög elvisz, Ha még soká így folytatod. Szeretetreméltó barátom, Nézd meg csak a tükörben magadat; Hát ember az akit ott látsz? Menykő! Tükröd kísértetet mutat. A