Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Néhány nem jelentékeny dologban helyre kell igazítanom Gellért megállapításait. Közzéteszi Babitsnak hozzá intézett leve­lét, mely szerint Babitsnak az volt a felfogása, hogy Kosztolányi nyilatkozatainak az Ady-kérdésben nem alkalmas helye a Nyu­gat. Gellért ezt közölte Kosztolányival, mire ő azt veti ellen, hogy íme Fenyő mégis a Nyugatban szólt hozzá. Gellért mentegeti a Nyugatot imigyen: ,,A cikket Osvát Ernő adta ki. Tudod, hogy Babits mint szerkesztő, már április közepe óta levette nevét a Nyugat címlapjáról. És Osvát nem tudott ellenállni a Fenyő kívánságának. Nincs már ereje ahhoz, hogy harcoljon. Nagyon beteg és a leánya tüdőbaja minden gondja." Ha Gellért ezt azért mondta, hogy az agyon idegesített Kosz­tolányit megnyugtassa, hát Isten neki. De ha valóban akkor úgy ítélte meg a dolgot, s nem most, harminc év után, faragta ilyen nyílegyenesre, akkor legyen szabad figyelmeztetnem, hogy 1929­ben, de később sem, sem Osvátnak, sem Babitsnak nem jutott volna eszébe, hogy ezt, vagy bármely cikkemet visszautasítsa. Gellértnek sem. Még akkor sem, mikor a Nyugathoz tartozásom már semmi anyagi jelentőséggel nem bírt. A Nyugat egész fenn­állása alatt, egyetlen esetben sem történt meg, bárki volt is a szerkesztője, fölösleges hogy Gellért Osvát meggyöngült aka­raterejére hivatkozzon. Hogy Adyt a Nyugatban meg kell védeni, pláne ilyen előkelő helyről jött támadás ellen, az ki nem mondot­tan dogma volt, még ha a védelemmel olyan író jelentkezett vol­na is, kit lazább kötelékek fűztek a Nyugathoz és Adyhoz, mint engem. Továbbá. En Kosztolányi Ady-cikkére írt válaszomban meg­említettem, hogy mikor 1906-ban Ady bírálatot írt a Buda pesti Naplóban, ez a bírálat vállveregető volt, sőt, ami még sér­tőbb, Kosztolányit Szász Károly rangsorába állította. Irodalmi író mondotta róla —, aki művészi módon cselekszi azt, amit Szász Károly kézművesmesterként is rosszul csinált. Ebben a sérelemben véltem látni okát Kosztolányi elszánt Ady-ellenessé­gének. Gellért azt állítja, hogy nincs igazam, mert hisz Kosztolá­nyi még azután is több lelkes cikket írt Adyról. Hiszen lehet, hogy nincs igazam, meggyőző bizonyítékom nincs erre, de Gellért ellen­vetése nem bizonyítja feltevésem hamisságát. Nem bizonyítja, mert Kosztolányi Nyugatbeli Ady-cikkei éppen nem lelkesek, sőt idő múltával egyre rezerváltabbak lettek. Kosztolányi nem

Next

/
Thumbnails
Contents