Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

hogy régtől fogva nálam maradt, s melyről annak idején Rippl jelenlétében beszéltünk is. Egy fénykép 1924 áprilisából, „szeretettel és barátsággal" küldte; meleg nézéssel tekint reám: boldogan kérkedek ezzel. A Fogaras és Vidékének tárcasorozata: Babits tanulmánya a Modern impresszionistákról, 12 folytatásban. Azzal végzi, hogy „minden igazi művészet vallásos". írói munkásságának kapuja fölé írhatná. 1922 júliusában Ravennából, Dante sírja mellől küld baráti üdvözletet. Egy levelezőlap dátum nélkül, arról szól, hogy Babitsékkal Firenzében találkozni fogunk. Pontosan el tudom mondani e találkozás történetét, ahogy gyalogosan együtt megyünk fel Fiesolébe, együtt néztük meg a dómot, az ásatásokat. Szent Ferenc templomát az etruszk akropoliszon s aztán a kolostort és a kolostorban ferencrendi szerzetesek áhítatos gyűjteményét, Szent Bernát celláját, s mintha minden, templom, kolostor, cella Babits szellemével telítődött volna. De lehet az is, hogy nem találkoztunk, s csak képzeletem köti e babitsi helyhez találkozásunkat. És levelek tőle: irodalmi kérdésekről, üzleti dolgokról (melyekben néha nagyon határozott tudott lenni), baráti érzéseinek megnyilatkozásáról. A legrégibb Fogarasról való, ahol levéllel kerestem fel, arra kérve, hogy küldjön a Nyugatnak írásaiból. Hogy hogyan lettünk rá figyelmessé, a Holnapbeli verseit vagy a Szegedi Naplóban megjelent írásait vette észre Osvát, vagy Kosztolányi Dezső hívta fel rá figyelmünket, nem tudnám megmondani. Tény, hogy 1909-ban már versei jöttek a Nyugatban, és hogy én voltam az, aki Osvát Ernő megbízásából kérő, sürgető, bíztató levelekkel sűrűn jelentkeztem Babitsnál. Babits kapcsolata a Nyugattal mind bensőségesebbé vált és bensőségessé vált velem is. 1930. március 2-ikán írja: „Kedves Barátom, tegnap este nem tudtam Veled telefonon beszélni, most pedig utazom Szolnokra de nem győzöm várni, amíg élőhanggal mondhatom el neked, milyen jól estek szavaid, amiket rólam az Esti Kurir nyilvánossága számára találtál. Soha jobbkor nem jöhettek. Nagy-nagy bizalmat és erőt öntöttek belém, s tulajdonképpen nem is neked kellene hogy