Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

álni próbálom ez ügyben való eljárásaimat s különösen a vádhatósággal való tárgyalásokat.) Riedl Frigyessel vitám lehetett Babits verséről, mert a következő két levelet találtam papírjaim között: „Tisztelt Kollega Űr! I. A hivők felfogására kétségtelenül sértő, ha a következőket olvassák: Isten dúl-fúl vagy alszik vagy meghalt; fel kell kelteni, sírással, „Ne hagyjatok aludni senkit: ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva." (Tehát Istent ezek egyikéhez kell sorolni.) Ha nem lehet felkelteni, mi férfiak káromolni fogjuk az alvó magasságot. Cibáljuk Istent, verjük szókkal, mert a süket Isten gazda, aki horkol az égő házban. Az ember kikelt féreg módjára Istenből. (Ez utóbbira megjegyzem, hogy a holt testből kelnek ki a férgek: de a költemény szerint Isten alszik, horkol az égő házban: élőből pedig más féreg, mint poloska és hasonló alig „kelhet ki".) II. A pantheizmusnak ellent mond a költemény első fele (Istenről úgy beszél, mint kötelességmulasztó alvóról.) III. Esetleges választ e bizalmas levélre csak alkalmilag és szóbelileg kérek. Szíves üdv. márc. 9 Riedl Frigyes." Harmadnap a következő sorokkal egészíti ki levelét: ,,T. Sz. U. Pótlás tegnapi levelemhez: olvashatóbb kéziratot kaptam. A bestemmia passus értelme: »Ille88ük Istent, az alvó magasságot jégeső módra hulló istenkáromlásokkal.«