Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről. Minden halál gyilkosság (lélekontás) : meghalni bűn, ne mondj le semmiről. Isten művét rongálja bármi rontás, meghalni bűn, ne mondj le semmiről: minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned. A második versszak alcíme eredetileg Szimbólum volt; a költő így változtatta: Szimbólum a holdvilágról. S a harmadik vers alcíme alatt zárójelben eredetileg az volt írva (Paris) a költő áthúzta s helyébe azt írta: (Új magyar költészet.) Majd később, a gyász órái multán, érdemes lesz a lélekbúvárnak elgondolkodni ezeknek s hasonló változtatásoknak hieroglifáin. Vagy azokon a kissé nehezen olvasható sorokon, melyeket a Húsvét előtt megírásakor vetett hirtelen papírra s dobott félre, s melyekről nem is tudom, hogy pontosan idézem-e őket: S ha véresen este följön a hold Vörösen panaszkodik Hogy vérrel hányják szűz színeit Vérrel a szörnyű malom Szétköpköd az Orbe sárt, húsokat Kinkamarává Zárult a föld s a szolga kín Kiáltani sem mer (Vajon helyes-e, hogy az utókor ilyen indiszkrét módon, ilyen Sainte-Beuve-i kíváncsisággal kutat keresztülhúzgált elhányt papírjai között? kérdezem magamban. De hiszen amit eldobott, amit keresztülhúzott, az is ő, és tragikusan aktuális a Húsvét előtt minden sora és minden változata.) A Fortissimo című verse gondolom a rákövetkező esztendőben jelent meg. Az ügyészség istenkáromlás címén emel vádat Babits ellen. Kortörténeti dokumentum lesz, ha majdan ennek a pörnek históriáját megíratják, s közlik azt a nagyszerű védőbeszédet, amelyet Babits a vádtanács előtt elmondott. (Vajon elmondotta-e, vagy csak fölkészült rá? Majd egyszer rekonstru-