Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ként, a gyilkos betegség szorította. Istenkereső, emberkereső író volt. Barátok voltunk, jóbarátok. Sokat voltam vele újpesti szállásán, Reviczky-utcai legény lakásán, ahová később nejét vitte. Többször meglátogattuk Esztergomban, a várost Ba­bits olyan passzióval mutatta meg nekünk, mintha Rómában kalauzolna, — aztán Logodi-utca, János-szanatórium, vége. Szerettem Babitsot s ő is, tudom bár nem volt kitáruló ember szeretett engem. Mikor ötven éves lettem, szép vers­sel — Az elmaradt tószt ajándékozott meg; Mario fiam ke­resztapaságát vállalta szívesen, már nagybetegen, élete végéig jóbarátok voltunk. Halála után Ilonka odaköltözött hozzánk a Kútvölgyi útra, tán tíz napra. „Itt tudok rágondolni legfájóbban és legmegbékéltebben," mondotta. Schöpflin azt írja az Illyés-szerkesztette Babits emlékkönyvben: „A Nyu­gat vezető emberei közül Ignotusszal szemben mindig érzett egy kis feszélyezettségét, nem annyira gondolataikban, mint inkább az eszük járásában volt közöttük ellentét, s ezt érezték mindaketten. Fenyő Miksát fenntartás nélkül szerette és becsül­te. Osvát Ernőt is szerette őszintén, elismerte tehetségét és érde­meit." Sokszor írtam róla. Tanulmányt, ismertetést, a Nyugat­ban, az Esti Kurírban; előadást is tartottam róla. Az egyik Esti Kurirbeli cikkemet, melyet temetése napján írtam, megtalál­tam itt a Library ben. Látom, hogy ebben azt is elmondottam, hogy az Akadémia csarnokából temették, és a kultuszminiszter mond búcsúztató beszédet. Tán mondanom sem kell, hogy •v. szomorú misztifikáció volt. Más írásom nem maradt róla, sem tőle. Tán egy esztendőre Babits halála után Illyés Gyula, Babits igaz barátja s legméltóbb utódja az „utód" szónak itt hely­zetbeli értelme van, szép könyvet adott ki, melyben a ma­gyar irodalom színe-java emlékezik Babitsról. Gazdag könyv, megvan itt a Library-ben, élvezettel forgatom. (Nem könnyű hozzájutni, majdnem mindig ki van adva.) Nem gondolom, hogy bárkinek önérzetét megbántanám azzal, ha azt mondom: Nyugat-nevelés. Kusza emlékezések Babits MiMlyról címmel hozta cikkemet ez a kötet, őszinte baráti írás néhány jel­lemző vonással Babits portréjához. Ezt teszem itt közzé.

Next

/
Thumbnails
Contents