Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

beszéltet, s ki oly remekül beszélteti Móriczot ? Vagy az Ágytakaró című kis regényét, prózába tételét Ady Elbocsátó szép üzenetének ? Én legalább is úgy emlékszek, hogy ez a regénye előhangja a Simonyi Máriával történt szakitásnak. Életem regényét, mely az igaz önéletrajzok sorában előkelő helyet foglal el, vagy egy megkapó fejezetét önéletrajzának, félig igazság, félig képzelet: a, Légy jó mindhaláligot ? És mindenekfölött Erdélyt, ezt a mesteri koncepciót, a legkülönb történeti regényt, mit valaha olvastam. S ha most meg, csak úgy kapásból, ideírom néhány novellája címét, néhányat maga Zsiga olvasott fel egy-egy Nyugat estén, a mi mulatságunkra, meg a magáéra, mert igen kedvesen olvasott föl, s velünk együtt élvezte meséje fordulatait, - akkor körülbelül eleget is tettem az esztétikai követelményeknek, és folytathatom emlékezéseimet. Együtt élvezte. Az Éjjeli szállás című novelláját olvasta föl. Vásárosok vannak együtt egy éjjeli szálláson, csak éppen néhány órára, holnap vásár lesz, hajnalban kell kelniök. Beszélgetnek még az elalvás előtt. Az egyikük valami családi viszályról számol be... máig is úgy emlegetik a faluban, hogy mikor Józsa Jóska megverte a famíliát. Ezen mindenki nevet s még azon is, hogy minden jól ment volna, „csak a Berti sógor bele ne ütötte volna az orrát, de neki is be tanáltam szakítani a fejét, oszt kaptam érte egy hónapot". ... „Mi az, egy hónap! szólt a házigazda. Én öt esztendőt ültem Illaván". „Miért?" „Egy rossz rektorért, szólt egyszerűen az öreg, mintha nem volna mit olyan nagyon dicsekedni vele, ha csak egy tanítóért" ... „Mit ! Megütötte!" „Meg." „Meghalt?" „Ha megütöttem!" Zsiga itt pillanatnyira megállt, mosolygósan végignézett a termen, pontosan tudta, hogy nagy nevetés lesz, s velünk nevetett. Vagy a Tragédia című novellájában, mikor a szegény paraszt úgy elgondolja, hogy a gazdag rokon (a kulák) meghíhatná lánya lakodalmára, „eleget dolgoztam neki életünkben. Hadd laknék egyszer jól." „Lesz húsleves. Jó sárga zsíros tyúkhúsleves. Az jó lesz. Abbul megeszek egy tállal... Aztán töltött káposzta... Hatvanat megennék belőle, de ha ötvenet nem, egyetsem..." S meghívják. Egész éjszaka nem tudott aludni. Arra gondolt, hogy ami löttyöt, ciberét, köménymagos levest összeevett életében, ha azt mind Ö88zeöntenék, mekkora kád volna, az egri érsek pincéjében sincs akkora. De ha mi jó falatot életében megevett, kis bögrében