Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

ket, illetőleg a különböző nyelvek idiotismusait, ha van talentuma. Riedl Frigyes." Aki láthatóan zavarban volt, mikor Porto Maurizioban ezeket a papírra vetette. Nem éppen mélyreható magyarázat, de nem ÍH Szász Károly és nem is Négyessy. Riedl különb volt. MÓRICZ ZSIGMOND Móricz Zsigmonddal első kísérletei idején ismerkedtem meg, futólag, felületesen. A Magyar Géniusz idején keresett föl, Lehr Albert kedves magyar tanárom meleg ajánlólevelével, kihez Móricz nyilván nagybátyja, Pallagi Gyula révén jutott el. Hogy Osvát gyöngének ítélte-e ezeket az írásokat, s azért nem hozta, vagy esetleg én vagyok bűnös ebben, vagy hogy akkortájt szűnt meg számunkra a Géniusz, nem tudnám megmondani. Arra emlékszek, hogy Lehr Albert Móricz stílusának tökéletes magyarságát ajánlotta figyelmünkbe; ő egyébként a maga tréfás módján Móriezot dupla zsidónak nevezte, mert hogy Móricz is, meg Zsiga is. A novellákkal később találkoztam a Tavaszi szél című kötetében. Nagyon lehet, hogy Zsiga figyelmeztetett erre. A Nyugat idején vált ismeretségünk barátsággá. Úgy akartam írni, hogy intim barátsággá, de nem tudom, vajon Virág, ki apjáról kitűnő könyvet írt, nem venné-e ezt rossz néven, s én resj>ektálni kívánom érzékenységét. A Magyarok' című kötetéről elragadtatással írtam a Nyugatban; persze nehéz volt túlszárnyalni Ady Endre elragadtatását, mellyel a Hét krajcár kötetet fogadta. Ez a három kötet a Hét krajcár, a Magyarok és a Szegény emberek a három legértékesebb novelláskönyve a magyar irodalomnak. A Szegény emberekről tán meg is írtam, s ha nem írtam, hát vallottam, hogy egyformán megérdemelné az írónak járó Nobeldíjat és a béke-Nobel-díjat. Ha végigfuttatom tekintetem élete művén, nem is tudom, mit ragadjak ki gazdagságából. A Karak szultánt, vagy a Barbárokat? (Kosztolányi kitűnő tanulmányt írt erről.) Regényei sorából az Arvalányok&t, ezt a friss lélegzetű kis remekművet, a Fáklya földúló drámáját? A Boldog embert, kit Móricz oly remekül