Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Osvát Ernőnek nem tetszett Ady válasza, s utánam küldte Rómába. Nekem sem tetszett. Már a címe sem: Ne tessék bántani. Hogyan! Én támadó cikkeket írok, • azonnal felhívom a megtámadottat, hogy eszébe se jusson engem bántani. Aztán nem tetszett, hogy Ady fontosnak ítélte társadalmi státuszom megvédését, ő már a Herczeg Ferenc-i ,,bankfiú"-ból ,,magánhivatalnok"-ká léptetett elő. S végül nem volt ínyemre Herczeg lesvábozása, sem pedig a nagypolitikai kicifrázása az ügynek. Ady védelme nem jött. Viszont kénytelen voltam meglopni római tartózkodásom idejét, s megírni válaszomat. Röviden e válasz az lehetett, hogy én nem csodálkozok, hogy Herczeg Ferenc cikkem olvastán ilyen apoplexiás dühbe jött, mert én ekkor és ekkor kritikát írtam elbeszélő kötetéről, ekkor és ekkor a Bizáncról, stb. Fölsoroltam ami kritikát róla, illetőleg könyveiről írtam. Jött a válasz. Higgye el nekem Fenyő Miksa, hogy én soha egyetlen sorát nem olvastam. Ment a válasz. Herczeg Ferenc gentleman s ha ő azt mondja, hogy soha egyetlen soromat nem olvasta, akkor ezt illik elhinni. El is hiszem. De arra kérem, ő is higgye el nekem, hogy én minden sorát olvastam, s azért becsülöm oly kevésre írói tehetségét. (Mindezt emlékezetből; talán válaszom nem is volt ilyen hetyke.) S most hadd említsem meg, hogy évek múltával Rákosi Jenővel is, Herczeg Ferenccel is — ha nem is baráti de kellemes viszonyba jutottam, aminek emlékét szívesen őrzöm. A dolog úgy történt: beszédet mondottam a Magyar Gyáriparosok évi közgyűlésén, s ebben beszéltem a trianoni béke súlyos következményeiről, de intőn aláhúztam, hogy a magyar nemzet nem merevedhet meg a trianoni szerződés Niobe-pózában ki kell ragadnia magát ebből . . . nem tudom, hogy mondtam, de a Niobe-pé>z benne volt. S benne volt a Budapesti Hirlap másnapi vezércikkében, igen elismerően, Rákosi Jenő tollából, s ez a megértő baráti gesztus közel hozott bennünket egymáshoz. Hasonló szellemű cselekedetem volt az is, ami Herczeg Fercncct és engem barátin összehozott. A húszas évek első léiében több előadást tartottam, több cikket írtam a trianoni szerződés revíziójáról. (Még a Rothermere akciót megelőzően.) És ekkor meglátogatott Herczeg Ferenc, elmondotta, hogy teljesen egyetért velem, s szívesen látná, ha valami történne e