Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
mány, hanem művészet. Komlós többek közt a liberális kritika elnevezést ajánlja kritikatörténetében, 21 de ez csak egyik oldalról, a marxista kritika oldaláról határolja el az irányzatot; a pozitivista kritika is liberális volt, ha egyes képviselőiben ekkor már perzekutorrá vált is. Az akadémiai irodalomtörténetben ugyancsak Komlós az individualista, pluralista vagy élményszerű kritikát javasolja. Ignotus lírai kritikáról beszél éppen Fenyővel kapcsolatban. 22 Azt hiszem, kár töprengeni rajta. Nemigen van olyan pontos irodalmi műszavunk, mely egy valóban sokrétű irányzatot tökéletesen fedne. Úgy gondolom, hogy ha tartalmát és eszmei forrásait megközelítően pontosan meghatározzuk, akkor nyugodtan megtarthatjuk a konvenció szentesítette kifejezést. (Tudomány-e a kritika vagy művészet?) Előbb szóltunk a tanári kritikának arról a jellegzetességéről, hogy művelői egyben az egyetemi vagy középiskolai katedrákon irodalomtörténetet adtak elő. így természetszerűleg náluk fel sem merülhetett az a kérdés, hogy a kritika tudomány-e vagy művészet. Minden tekintélyükkel tanúsították, hogy tudomány. A század elején azonban, ahogy az írói és újságírói kritika túlsúlyba jut, elsősorban Oscar Wilde és Alfred Kerr nyomán egyre gyakrabban foglalkoztatja a kérdés a kritikusokat és az irodalomteoretikusokat. Ezt fejtegeti a fiatal Lukács is a „kísérletről" szólva. 23 És bár ekkor még ő is művészetnek tart egy bizonyos fajta esszét, mégis világosan látja, hogy művészet és kritika között elvi különbség van. Mindenesetre nem a jól megírtság teszi művészetté a kritikát, mint ahogyan ezt általában értelmezni szokták. ,,Az egyik a képet-teremtés princípiuma lenne, a másik a jelentőséget-adásé; az egyik számára csak dolgok léteznek és a másiknak csak fogalmak, csak összefüggések, dolgok kapcsolatai." 24 De a tudomány és a művészi kritika között is egész sereg lényegi különbség van, hogy csak a legfontosabbat említsük: a tudomány eredményeit meg lehet, sőt meg is kell haladni a tudomány fejlődésével, viszont egy-egy kiemelkedő kritikai mű mindig tanulságos marad. Lukács is, Kerr is Lessing Hamburgi Dramaturgiáiéínak példáját idézi, mely nem vesztette el vonzerejét annak ellenére, hogy a klasszikus tragédiáról benne
