Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
Elsőként ismertette Magyarországon Kierkegaard-t a Figyelőben. 18 Igaz, hogy A csábító naplóját csupán irodalmi szempontból elemzi, és legnagyobb értékének iróniáját, valamint szerzőjének jó stílusát tartja. Az eseményeket, a történést, itt is az életszerűséget kéri számon rajta, mert ,,a csábító a szerelmet csak arra használja, hogy pszichológiai megfigyeléseinek drágaköveit rajta köszörülje. . . ez a csábító sohasem csábított el egy leányt." Nietzsche-ismertetései is inkább nagyon érdekes és szellemes tartalom-elmondások és idézetek, mintsem Nietzsche filozófiai nézeteinek értékelő bemutatása. Gyakran élénkíti kritikáit bon-mot-kal, aforizmákkal, és szinte kötelezően egy-egy szellemes pointra futtatja ki írásait. A honszerzőről írva így jellemzi Herczeget: „Ugyanavval a kalappal köszön az akadémiának, mint az Űj Idők olvasóinak, legfeljebb ha átteszi a másik kezébe." 19 Farkas Pált pedig ekként semmisíti meg: „A regény az komoly dolog. Farkas Pál már másodszor nem tudja ezt . . . este lefeküdt az Új Időkben Pósa Lajos és Tutsek Anna között, s reggelre csodák-csodája — a Budapesti Szemlében ébredt fel Mahler Ede és Lévay József között," 20 Szándékosan mutattuk be Fenyő Miksa kritikusi pályájának indulását ilyen részletesen. Nemcsak azért, mert valóban meredeken induló pálya volt, és csaknem teljesen készen állt már a Figyelőben, de azért is, hogy már itt megkíséreljük tisztázni azt a viszonyt, mely Fenyőt az un. impresszionista kritikához fűzi. (Egy terminológiai közbevetés) Az impresszionista kritika terminust most a könnyebbség kedvéért megtartjuk, bár sokan és joggal kifogásolták azon az alapon, hogy mint Komlós Aladár írja, 21 minden művelője voltaképpen meghaladta az impresszionizmust. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy minden művelője másként is értelmezte az impresszionista kritikát. Kerr pl. tiltakozik az ellen, hogy Wilde-dal rokonítsák. Hatványnál az impresszionizmus rendszerellenessége jól megfért a Sainte-Beuve-i kritikai követelményekkel. Talán az egyetlen tétel, amelyben minden impresszionistának mondott kritikus megegyezett, az volt, hogy a kritika nem tudo-