Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

sem hogy dobverője legyen a korparancsolt eszméknek. Mit is tehetne mást? Bírja-e a kor az ellentmondást, van-e lehetősége annak, hogy az írástudó ma a Szellem birodalmának magasságából beszéljen, s azzal, amit vall, ellentétbe kerüljön a mégszabott erkölccsel, a napi politika célkitűzéseivel? Van-e lehetősége ma A walesi bárdok vádemelésének, vagy akár A madár fiaihoz lemondó biztatásának? Soha ilyen nehéz nem volt férfinak lenni, írónak lenni, a szellem birodalmában őrzőnek lenni. De vajon, nem lehetne-e mégis többet, mint ezt a nemes tartózkodást? Egy gesztust, egy hangot, mely elárulná, hogy az írástudók, az igaziak, őrködnek a strázsán, vigyázva szép emberségekre, örök igazságokra? Bizonyos, hogy a vádlevélben, mely az írástudók árulásáról újfent megiratik, sok mindenfajta enyhítő körülmény lesz felsorolva. De a vádat az döntené meg igazán, hogyha akadna néhány az írástudók között, akik életük példájával dokumentálnák (az igazi író élete és írása egy és ugyanaz), hogy a szellem tartja a jussát ahhoz, hogy az Eszmét ő hirdesse, őrzők, vigyázzatok a strázsán!" így szólt 1941 októberében az írástudók árulásáról írott cikkem. De hát a Nyugat harcai nem csak külső fronton folytak, hanem belső fronton is, néha a polgárháborúk türelmetlenségével, amint ezt a Nyugat-afférek hosszú sora mutatja. A duk-duk affér nem volt múló epizód, tartott Ady élete végéig. A Hatvány Osvát affér ma is tart, bár gyors iramban közeledik végéhez. És volt neszépítgessük , Ady —Babits ellentét, mely ha nem is robbant ki konkrét afférben, Babits haláláig tartott, erről majd bővebben szólok a Babits-fejezetben. És volt különböző formában a fiatal írók lázadása Ady ellen, melynek Ady életében kevés nyomát láttuk, annál többet Ady halálával; drámai csúcspontját ez a lázadás Kosztolányi Dezső Ady-reviziójában érte el. S volt a fiatalok lázadása Babits ellen; Móricz Babits ellentét, népiek és urbánusok viaskodása ezt a szél elhordta, azt a por takarja, de mégis szerves része a Nyugat fejlődéstörténetének, levéltrágyája a talajnak, melyből a magyar •rodalom gazdag fejezete nőtt és terebélyesedett ki. (Az az érzésem, hogy ezzel a metaforával már egyszer visszaéltem, — bocsánat!) Most, hogy így emlékezően visszatekintek és próbálom 10* 147