Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)
Fenyő Miksa írói pályája
lány ? Hát értem én, hogy mért zokog ? Hát van valami közöm az ő sorsához ? Farkas Pál bámul. Mikor az ő regénye minderre megfelel. Ez a lány Olga. Ez a lány azért zokog, mert csalódott az egész világban. S én dühös leszek s ordítva kérdezem: ember, arra felelj, ki zokog, mi zokog, ki csalódott az egész világban? S a szerző, ki soha sem jön zavarba, nyugodtan azt feleli: Olga. S én már nem ordítok, én már csendesen rezignálok: ember, sohasem fogod te az én kérdésemet megérteni (...) ő teremt számunkra külső összeütközéseket. . . ezen túl már egy lépéssel sem megy az író. Mert az egyénítés volna. S ehhez már írói, művészi kvalitás kell." 15 Drámabírálataiban különösen feltűnő, hogy mennyire a klasszikus poétika szabályait tartja szem előtt: az életteljes figurák, a hősök jelleméből fejlesztett cselekmény, a klasszikus drámai helyzet, tragikus konfliktus stb. a fő szempontjai. A Bizánc azért rossz darab, mert a haldokló Bizánc nem kínál drámai helyzetet. „Amikor a darab elkezdődik, már minden megtörtént, s amikor a függöny legördül, még mindig nem történt semmi." 1 * Konstantin nem igazi tragikus hős, és a darab szereplői nem élő alakok. ,,De hát nehéz az ilyen vérnélküli, s csak nevük segítségével megkülönböztethető alakokból drámát szerkeszteni, beleilleszteni őket egy cselekménybe, melyet nem tudnak fejleszteni, amely tehát valójában nem is cselekmény, hanem állapotrajz." 17 Nem arról van tehát szó, hogy Fenyő megveti a poétikai szabályokat, túlságosan közel van még a középiskolához, ahol akkoriban nagyon is belesúlykolták a diákokba a poétikát. Csak óvakodik attól, hogy ezek és bármilyen szabályok valamiféle rendszerré állianak össze kritikáiban. írásainak ugyanakkor mindig különleges, eredeti színt ad korszerű világirodalmi tájékozottsága, nagy műveltsége. Egészen fiatal kora óta előfizetője volt a Le Temps c. francia napilapnak, rendszeresen olvasta a Frankfurter Zeitungot és a Berliner Tagblattot, a Der Tagot, melyben Kerr kritikái megjelentek. Nemcsak a kortárs írókat és a klasszikusokat, de a nagy filozófusokat is jól ismerte. Az egyetemen Bodnár Zsigmondot hallgatta, Schopenhauerről még a középiskolában Böhm Károlytól hallott először olyan hangsúllyal, mely mindenképpen fel szokta kelteni egy fiatalember érdeklődését. Jól ismerte Spinozát, és Nietzschét. Utóbbiról már a Magyar Géniuszban több ismertetést közölt.
