Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Hiszen az szörnyű, ha te már Ignotusról, Fenyőről s nem tudom kikről beszélsz". Nekem az ilyen kínos helyzetek tekintetében volt egy elgondolásom: vagy belenyugszok, hogy Ady ilyen, és az ilyen Ady írja a verseket, amik számomra örök szenzációk, vagy . . . nem is volt ,,vagy", belenyugodtam, és mosolyogva vettem tudomást paradoxonairól, bús vagy kaján kitöréseiről, örök elégedetlenségéről a világgal, magyarral, Nyugattal, önmagával. Ady ezt a szót „irodalom" megvető értelemben használta (tanár hívei vissza is élnek ezzel), aminthogy költeményeiben nyoma sincs az ,,irodalom"-nak, még prózájában sem. Leveleiben sok az irodalom. Nem közölni akarja magát, tetszeni akar, kaptiválni akar. Abban a levélben, amit előbb idéztem, Dénes Zsófia tanácsát kéri tervezett házassága dolgában. De nem ez a fontos, tanácsra semmi szüksége, a házasság dolga el van döntve, a fontos az, hogy elmondhassa, „kedvelek egy húszéves kis lányt, aki nagyon dzsentri s mégis a ti pesti, előkelő zsidó genre-tok minden erényét és bűnét hurcolja. De ezenfelül igazán erdélyi, úri, finom, ha nyugtalan is s 16 és fél év különbség van közöttünk. Elhihetem, ha azt esküszi, mindigmindig és jajgatva, hogy szeret ?... (Bevallom, hogy hitem szerint szerethet.) Esetleg szöktetnem kell, s büszke fejemet bármely járomba, mely tőle jön, belehajtani. Különös pompás lyány, s mégis tanácsolja nekem, mit tegyek?" „Igazán erdélyi, úri, finom", „nagyon dzsentri" - ezen van a hangsúly; „az előkelő zsidó genre" némi koncesszió Zsuka kedvéért, Ady boldog dicsekvése e levél. Volt is Adyban némi hajlandóság, hogy ne mondjam sznobság, arra, hogy tüntetően említse barátai jobb társadalmi pozícióját. „Erdélyi úr, félarisztokrata", kell ennél szebb ! Hogy aztán ugyanerről a témáról Hatványnak írt levelében már nem is éri be a zsidó genre-el, hanem azt hangsúlyozza, hogy van benne minden ti. Csinszkában, ami őt „végzetesen Sem fajtájához" kapcsolja, nem tudom, mondjam-e erre is, hogy sznobság? Leveleiben bőven van stilizáltság, de ugyanakkor okosságok, meglátások, s ha nem is találkozunk bennük a céhbeli filozófia kifejezéseivel, vannak bennük filozófusokhoz méltó gondolatok, melyek különösen a háború kitörésekor, de később is , vörösmartys örvényeket tárnak fel. Egy kicsit meg kell ISS