Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

vella, azt garantálom: a többi egy kicsit újraköltés. Adyé nyilván jobb. Nem tartozik ebbe a rubrikába, de másutt nehezen tudnám elhelyezni, hát ideírom, mert annyira Ady, s nekem annyira tetszik. Regényt írt a Nyugat számára, A vér városa volt a címe, és Nagyváradról szólt volna. A bevezető fejezetet meg is írta, hozta is a Nyugat, sokat igérő Ady-munka volt, nagy veszteség, hogy nem írta meg. A kávéházi jelenetet, amit paszszióval írt meg, betéve tudom. Tiszt urak pezsgőznek a kávéházban, köztük egy igazi herceg, nyilván a braganzai, aki akkoriban Várad szenzációja volt, Biró Lajos darabot is írt róla. A herceg valami hibát talál a kiszolgálásban, s ordítva hívja a gazdát: ,,Büdös zsidó, így csak zsidókat szolgálnak ki és nem urakat, büdös zsidó!" „Büdös fenséges úr!" mondta vissza a kávés dühös tisztelettel. Ment is mindjárt haza; a hajnali Váradon Romániából menekült zsidók kopogtattak szállásért, és egy zsidó kávés mert büdösözni egy királyi herceget. Ady Endre levelei. Minden nagyságos önérzete mellett, soha Ady nem gondolt arra, hogy olyan leveleket írjon, amik halála után, mint Ady Endre összegyűjtött levelei jelennének meg. Az utókorra való számítást elintézik versei és egyéb írásai; a levelek az ő privát ügye, nem tartoznak senkire. A Lédának küldött leveleire, amiket Révész Béla közölt, nem emlék szék, új, különös vonást úgy tudom nem adtak Ady portréjához. A velem és Osvattai váltott levelek nagyobb része ceruza-üzenet volt konkrét ügyekben verset, cikket küld vagy bejelent, sajtóhibát reklamál, kötet je előkészítéséről, pénzdologról ír, stb. A kisebb fele érdemleges: afférek, viták, vélemények, panaszok, soha egy derűs mondat. Ami Ady levelezést eddig ismerek, a legérdem legeseb b a Hatvány Lajossal folytatott levélváltás. Adataival és ellenmondásaival. Ez szolgál legtöbb vonással a költő portréjához. Hogy ezt illusztráljam, újra idézem e levelekből a következőket. Azt írja Hatványnak a duk-duk affér alkalmából: „cikkemben mindenkire gondoltam, de rád nem, mentegetődzés nélkül". Mire Hatvány: „hát Ignotusra vagy akár Fenyőre szabad volt céloznod?" Mire Ady: „Édes, jó barátom, Lajosom, kérhetek-e még tőled utoljára annyi barátságot, hogy ments meg az »affer« újabb komplikációitól?