Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

a nyomorok, piszkok, kicsiségek, seftek, lármák, babonák országában, hol oly kevesen vannak »qui font commerce d'Ideal«". íme Ady egyebet is tudott Apponyiról, mint hogy ezt a szót ,,sport" ,,szport"-nak mondta. Ady 1916-ban még nem képzelhette hogy, Ravasz László ref. püspök a harmincas évek végén, milyen szánalmas szerepet fog játszani a zsidókérdésben, s mégis mintha megsejtette volna, mert ír a Nyugatban a magyar kálomistaságról, „melynek lapjában a legszilajabb antiszemitizmust űzi egy Ravasz László nevű s jobb sorsra érdemes volt ember". Vagy Elek Artúrral való megismerkedése Rómában. Ismerte azelőtt is, de közel hozzá Romában jutott. Milyen szuggesztív erővel hat rá ezzel a legemberibb emberrel való megismerkedése. „Most ismerkedtem meg a legfehérebb emberrel" mondotta nekem, mikor Rómából visszaérkezett. „Most már nem Révész a fehér, henem Elek." Úti jegyzeteiben, miket a Világban közölt, azt írja: „Nem érzem — szóltam ravasz gőggel a Rómában élő és Rómával élő barátomhoz, aki kalauzolt, s akinél alig ismerek tisztább és művészibb ízlésű magyar embert nem érzem Rómát." S aztán mégis érezte. „Az az igazi ember, aki a Múltat és a Jövendőt egyformán szereti." S ha már ítélőképességéről, emberismeretéről szólunk, hadd említek meg két olyan esetet, mikor úgy láttuk, hogy Ady vaskos tévedésben van. (Nyilván ezekben az esetekben ő hasonlóképp vélekedett a mi ítéletünkről.) Az egyik Arany János kitartó és meg nem alkuvó lebecsülése volt. „Szalontai jegyző", ezzel intézte el, néha direkt mulatva elképedésünkön. A balladákat nem védtük, kilátástalan vállalkozás lett volna, nem is szólva arról, hogy magunk sem kedveltük mindet. De rábírtuk, hogy Buda halálát újra olvassa el. Elolvasta s aztán annyit mondott: „azért költő ez a szalontai jegyző". Hogy visszavonta-e, vagy megerősítette ezt Strófák Buda haláláról című cikkében, nem tudnám megmondani. Másik tévedése Kossuth Lajos, akivel mostohán bánt, számomra megmagyarázhatatlanul. Azt hiszem, csak a szabadságharc Kossuthját ismerte, az emigrációét nem, ahol benne a nagy államférfiúi képességek igazán revelálódnak. De lehet, hogy Ady ezt is ismerte, s Petőfi befolyásolta véleményében. Kossuth is, mint minden kivételes egyéniség, mint Ady is, nehezen volt