Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

a Nyugat emberei ilyesvalamit fognak kiolvasni írásaiból. Mint Buda mondja Arany eposzában: Etelét én köptem, Ady is így érezhetett a Nyugatról. Én különösen meg voltam bántva s Hatvány Lajos tán méginkább, Osvát meglehetősen fölényesen kezelte az ügyet, valahogy nem volt kétsége aziránt, hogy Ady el fogja intézni. Két dokumentum áll ez afférról rendelkezésemre. Az egyik Ady levele Hatvány Lajoshoz 1908 novemberéből. A másik Ady levele hozzám, nem eredeti szövegében, de Móricz által készített bő kivonatban. De hogy levelem, melyre Ady válaszolt, hogy hangzott, arra nem emlékszek; másolatot a magam leveleiről soha nem készítettem. A Hatvány Lajosnak küldött levél egyik passzusa így szól : ,,Én védekezni és tiltakozni akartam az intellektuális taknyosok egyre növő és folvósodóbb serege ellen. Azok ellen, akik nyakamra nőttek, mielőtt a szemeiket föl tudták nyitni. Tudtam, hogy az én révemen már a hatodik gimnáziumban emberek készülnek győzni. A Nyugat is már ötödik gimnazistákat engedett magához. A Holnap ellen is volt már egy nagy adag utálatom, a Holnap iránt és magam iránt. De senkit, aki érték, nem álmodtam, hogy kis ujjammal is érintsem. Lelkemre, életemre kijelentem, hogy nincs okom még magyarázatokra sem. Jók, derekak voltatok, de mégis csak én pusztítottam el az életemet abban, hogy végül no, ti is megtagadjatok." Stb. stb. Végül arra kéri Hatványt, hogy beszéljen Ignotussal, Fenyővel. Schöpflinnel, Lukáccsal, Osváttal s akiket még gondol, az ő — Ady — vallomása szerint. A levél hangja, melyet nekem ugyanakkor írt, sem sokkal más, mint a Hatványnak írt levélé. Hogy velem veszett jó kedvében beszélgetett a Meteorban, s hogy én azt szó szerint vettem. (Sajnos, nem tudom, hogy mit mondott nekem, s mi az, amit szó szerint vettem.) S hogy ő nem annyira lírai költő, hogy a beszámíthatatlanság köpönyegébe burkolózzon. Ifjú, tehetségtelen taknyosoknak szólt az a „rossz cikk", — így írta. S aztán magyarázón: hogy az ő élhetetlensége árán ötven ügyes senki törekszik, már nem tudom mire, nyilván valamire, ami őt illetné meg. Nem meggyőzőbb a Hatványnak küldött levélnél, de arról meggyőzött bennünket, hogy őszintén kívánja az affér elintézését. Mi is kívántuk, s aztán mind kevesebbet