Vezér Erzsébet szerk.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 10. Budapes, 1975)

Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről

Mert mi más, mint igazságtalanság, amikor megállapítja, hogy ,,ahogy Babits és Móricz, kikerülvén útjukból Osvát, Ignotus és a Nyugat közé ugrottak, és feledkezéssel feledtetni kívánják". Mért tennék? féltékenységből, a könnyebb érvényesülés vágyától vezetve, miért? Ami dicsőséget Móricz és Babits magának és a magyarságnak szerzett, azt szerkesztői munkájával igazán egyik sem öregbítheti, s ha valami diabolikus irodalompolitikái tervük volna, mely nem fér össze Ignotus nevével, nem kapacitálták volna, hogy írjon minél többet, minél gyakrabban, úgy és arról, ahogy neki tetszik. Nem igazságos dolog ez, aminthogy sértő igazságtalanság, mikor a Nyugat dolgával kapcsolatban Júdásokról beszél, kik tíz év rendjén sorra elárulták. Ki árulta el és mivel? és ha elárulták, mért támad ezért Babits és Móricz ellen, és mért nem Osvát ellen, aki a Nyugat dolgait szuverénül igazította, vagy ellenem, kinek a Nyugatnál szintén komoly szava volt és akik, íme, nem paríroztuk ki, nem toroltuk meg az írástudók rajta elkövetett árulását. És igazságtalanság, ha tíz év után pont most vesz elégtételt egy bántásért, mely magának a bántónak több álmatlan éjszakát okozott, mint a megbántottnak, vagy most tíz év után védi meg Hatvány Lajost Móricz Zsigmond egy igazságtalan, mert félreértésen alapuló cikkével szemben, holott elintézhette volna ezt egy figyelővel már esztendők előtt. És ha meg is értem keserűségét, nem látom komoly indoklását annak a megállapításnak, hogy az itthoniak a kisujjukat sem mozgatják, hogy hazajöjjön, mert hiszen politikai akadálya nincsen hazajövetelének, anyagilag pedig — s csak erről lehet szó! - mit tud tenni az a néhány író, kik maguk is anyagi gondok, család, adósság, bizonytalan kenyér vergődésében élik le napjaikat, Én nem mondom, hogy olyan jogos önérzet, mint Ignotusé, nem követelheti meg, hogy az a néhány itthonmaradt s bizony komoly, idegeket emésztő, gondokkal küzdő író megteremtse az ő hazajövetelének anyagi előfeltételeit, de viszont az ő fölényessége, életfilozófiája — amennyiben keserűsége ezt szóhoz engedi - arra figyelmeztethetné, hogy ha pedig az a néhány író nem így cselekszik, az még nem lehet ok kipellengérezésükre, erkölcsi és intellektuális felfogásuk meggyanúsítására. A Nyugat ügye bizonnyal kitűnő kézben lett volna Ignotus kezében. De hogy nem így jött a dolog, meg kell állapíta-