Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
megváltoztatta volna a költő emigrációs értékelését. Nyomatékosan érvel emellett Vértes György 20 ; Botka Ferenc is hivatkozik Gergely Sándor ilyen jellegű közlésére: pártmegbízatása volt — úgymond —, hogy Moszkvában járjon közbe József Attila „rehabilitációja" érdekében. 21 Mindez lehetséges, de „csupán" szervezeti-politikai „tett" maradt, hiszen a proletkultos-szektás irodalomkritikai alaptendencián nem változtatott. Legföljebb a politikaiszervezeti és az irodalmi kérdések durva „rövidrezárását" oldotta fel, s a legvadabb rágalmakat cáfolta meg. Mert nem csupán a platformtervezethez írott négyszerzős vitacikk maradt meg a rappista kereteken belül, de Gergely Sándor 1931-es könyvkritikája is, amelyre pedig általában a pozitív fogadtatás, a marxista kritika helyes felismeréseinek példájaként szokás hivatkozni (részben még Botka is ezt teszi). Gergely Sándor 1926-ban — még „expresszionista" indulattal és „naturalista" szemlélettel — lelkesen üdvözli a szocialista szemléletű költők között József Attilát: „Egy fiatal költő, magyar: csupa élet, szépség, erő néhány verse. József Attilának hívják és nem nagyon tudnak róla széles e honban és a hon irodalmi szalonjaiban . . . Talán ő ... talán más valaki, aki még csak most készül indulni, hozza meg ebből a szörnyű individualista káoszból a kivezető utat." 22 A korábban tág ívű, elvont-utópikus avantgárdé-szemlélet prakticista szektariánizmusba vált át Gergely Sándor öt évvel későbbi cikkében. 23 Jóllehet a platformtervezet-beli »fasiszta« minősítéshez képest meleg hangú, támogató ízű ez az írás, mind az avantgárdé kritika eszmetörténeti dialektikája, mind az évtizedforduló szektariánizmusa szempontjából mégiscsak tanulságosan merev ez az értékelés: „Mi az értékmérője a szocialista kultúrmunka termékeinek? Nem lehet vitás: az értékmérő: mennyiben használ annak a küzdelemnek, amely a proletariátus napi harcait a végcél érdekében irányítja ! József Attila néhány [!] versének hasznossága ilyen viszonylatban nem lehet problematikus. Kötetének nagy része nem harci, támadó vers. Néhány költeménye, pl. a Favágó, az Áradat, az Ady emlékezete a képek, hasonlatok aláépítésével kapcsolódik ahhoz az állásfoglaláshoz, amelyet harcias versei nyíltan megmutatnak. [... ] Van a kötetben néhány vers, amelyek az elmúlt évek József Attiláját mutatják. A rikkantó, jókedvű, burzsoábosszantó költőt, aki fittyet hány az ámuldozó polgárnak. Pl. a Csin-bin, a Medáliák stb. Bosszantani és fittyet hányni? Minek? Csak igya nyugodtan a feketéjét a kávéházi polgár, mert abból, hogy a kiegyensúlyozott verslábakhoz szokott széplélek a rikkantó, ugrató dalokon bosszankodik — mi haszna van a proletárnak és József Attilának? Fölösleges energia és papírpazarlás ez ! Kis, 48 oldalas kötet az új József Attila-könyv, amely a munkásság érdekeinek a védelmében és harcainak a vállalásában részt akar venni — és részt is vesz. S amikor ezt megállapítjuk, meg kell mondani azt is, hogy József Attila 10 Lásd a 9. sz. jegyzetben említett Vértes György-könyvet. 45 40 11 BOTKA FERBNO: I. m. 285-286. "GERQELY SÁNDOB: „Rabszolga, ne lázadj..." Népszava, 1926. áor 4 ill O S : Hallgatás közben. Bp., 1965. 88. ' " ' ' "OEBOELY SÁNDOB: József Attila: Döntsd a tőkét... Korunk 1931 392 - 393 ill G. S.: Hallgatás közben. Bp. 1965. 206-210. '
